Tóth Árpád: Ripacs 

Csak a bukás várt, látom magam is.

Elméláztam a fák közt. Óh szelid,

Örök kulisszák! S mikor tüzeit

Rámköpte a reflektor: Most! - hamis

Gesztussal rángtam, rossz, ijedt szinész

Egy percem lett vón: megmutatni a

Fenségeset. Az istent. S már tova

Fordult a fény. És ennyi az egész.

Óh, hol a szenvedély, amit csak én

Tudtam? Az égre nézek: rég halott

Csillagok özvegy fénye nyargal ott.

Reménytelen minek ágálok én?

Az előadásnak rég vége van.

Jobb lesz: lemosom az élet silány

Festékeit magamról. Halavány,

De igaz arcom bocsásd meg, Uram!