Mondják, mindannyiunknak megvan a másik fele. De az ember másik fele nem csak úgy "terem" valahol, hanem egy élet kell ahhoz, hogy tökéletesen illeszkedjünk egymáshoz.

Ez az illeszkedés azonban nem feloldódás, nem megalkuvást, nem alárendelődést jelent, hanem az egyenrangú tiszteletet, elfogadást, idomulást. Azt, hogy elnézzük a hülyeségeit, cserébe ő is elnézi a mi rigolyáinkat. 

A másik felünknek nem kell ugyanolyannak lennie, mint amilyenek mi vagyunk - hányszor halljuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást -, de nagyon-nagyon kell szeretniük minket ahhoz, hogy elmondhassuk: igen, mi ketten illünk egymáshoz. Nagy munka, de szép munka! Életfeladat. :)