Amikor kommunikálunk, egyrészt nemcsak a szavainkkal adunk át információt, hanem a testünkkel is. Másrészt a mondanivalónk mögött sokkal több van, mint gondolnánk. Sokszor azért csúsznak félre kapcsolatok, mert az egyik nem azt hallja, amit a másik mond. Vajon mi lehet ennek az oka? Erre adott választ Friedmann Schulz von Thun kommunikációs modellje, amely felvázolja, hány aspektusa lehet annak, amit közlünk, és hányféleképpen értelmezhetjük, amit mondunk.

Egy-egy mondattal több kinyilatkoztatást is teszünk:

1. Tárgyi szint

Az üzenet tartalma kerül előtérbe, ezen a szinten közöljük a tényeket.

Pl. Férj a feleségnek: „Zöld a lámpa”. Tárgyi szinten azt jelenti, a lámpa zöldre váltott.

2. Kapcsolati szint

Azt mutatja meg, hogy a közlő mit gondol a befogadóról, valamint a köztük lévő kapcsolatról. Felismerhető, hogy az adó hogyan kezeli a vevőt.

Az előbb említett példa:

Férj a feleségnek: „Zöld a lámpa”. A férj alárendeltnek gondolja feleségét, úgy érzi, szüksége van a segítségére.

3. Önmegnyilvánulási szint

A közlő saját magáról is elárul valamilyen információt. Még ha nem is szeretnénk, minden megnyilvánulásunkkal elmondunk magunkról valamit.

Az előző példa:

„Zöld a lámpa”. A férj úgy érzi, jobban tud vezetni, mint a felesége, valamint türelmetlen.

4. Felhívás

Ez a szint azt mutatja meg, hogy a közlő mit szeretne a másiktól elérni.

Példa:

„Zöld a lámpa!” A férj szeretné, ha a feleség végre elindulna a kocsival.

A mondatainkkal közlünk valamilyen rejtett információt magunkról, a fülünkkel pedig a személyiségünknek, lelki alkatunknak megfelelő üzenetet fogadjuk be.

Schulz szerint négyféle fül létezik:

1. Tárgyi fül

Az illető a hallott üzenet tárgyára koncentrál. Ez akkor jelent problémát, ha a mondanivalóban domináns a kapcsolati szint.

2. Kapcsolati fül

Amikor valakinek a kapcsolati füle dominál, akkor mindent magára vesz, túl érzékenyen reagál a hallottakra. Például: Férj a feleségnek: „Tegyük le a telefont, fáradt vagyok”. A feleség azt gondolja: „Biztos már nem szeret”.

3. Önmegnyilvánulási fül

Ebben az esetben a küldő áll a befogadás középpontjában. Például: A férj hazamegy: „Mi ez a disznóól, asszony?”. A feleség ekkor azt gondolja: „Szegény, biztosan rossz napja volt, fáradt.”

4. Felhívás

Akiknek ez a fülük érzékeny, kicsit túlbuzgóak lehetnek és egy-egy ártatlan mondat mögött is felhívást érezhetnek. Például vendégségben valaki elejti, hogy melege van, akkor az erre érzékeny rögtön felpattan, kinyitja az ablakot, beindítja a ventillátort.