Németh László a magyar irodalom és kultúra meghatározó alakja volt. Küldetéstudata, a köz ügyének mindenek fölé helyezése nem kis akadályokat gördített elé élete során. A minőségbe vetett hite, az újító és mindenekelőtt véleményformáló szellemisége sokszor tévedéseket, vitatható kinyilatkoztatásokat sem nélkülözött. Nem kerülte a konfrontációt, vállalta saját, „harmadik utas” nézőpontját, így élete során számtalan összeütközésbe került írótársaival, politikusokkal, az adott politikai rendszert kiszolgáló személyekkel. Írói munkásságának meghatározó volta kétségtelen.
Azonban egy alkotó ember életében a nagy család nem minden esetben nyújt hosszú évtizedeken keresztül kiegyensúlyozott, nyugodt hátteret. Németh László és felesége, Démusz Ella négy lánygyermeket neveltek fel együtt, sokszor családi viszályoktól, külső és belső háborúktól terhelten. Ahogyan Németh László írja Lányaim című visszaemlékezésében: „Boldog ember az, akiben az ősei összeférnek… Családunkban van valami a nemesgázok vonzástalan hidegségéből; mintha inkább az iszonyodásra, a nemes bokrosságra születtünk volna, s nem valódi szeretetre…” Az író naplószerű jegyzeteiben megörökítette lányaival kapcsolatos kisgyermekkori, majd kamasz és fiatal felnőttkori emléktöredékeit. Ezek között az írások között Németh László talán legemberibb arca körvonalazódik, aki lányai nevelésével kapcsolatosan őszintén vall kétségeiről, tévedéseiről, nehézségeiről.
Az utókor számára is könnyen elképzelhető az a végtelen feszültség, ami a rendszerekben, tökéletes rendelvűségben gondolkozó kultúrforradalmár Németh Lászlóban lehetett, amikor családja legnagyobb hibájaként a rendetlenséget nevezi meg. Mikor legnagyobb lányában, Magdában felfedezte a rend szeretetére való törekvést, öröm és boldogság fogta el: „Nem az öröklés csodája-e, ha az ilyen házban egy négy-öt éves lányka egyszerre csak rakodni kezd, soha nem látott simító, hajtogató mozdulatokat végez, a maga szoknyáját, könyvét, fogkeféjét az áramló holmiktól elválasztja, fiókokat bélel ki nekik, s könnyezve ront közénk, ha tárgyai refugiumát földúlva találja…”
Németh László a nevelés fontosságába vetett hitét azonban családi élettapasztalata sem rendítette meg. „Arra, hogy van nevelés… s egy kívülről jövő beavatkozás nemcsak sorsunkon változtat, de alkatunk mélyibe is leérhet, Juditon bizonyító erővel tapasztalhattam.” Judit lánya matematikai készségeinek ápolását Németh László korán felismerte, és mint egy – az író szavaival élve – Pascal-apa segítette a kiteljesedés útján. Judit lányából később fizikus lett, de másik három lánya is értelmiségi pályát választott. Németh László családi élete, házassága Démusz Ellával nem volt harmonikus, a család gyakori költözése, az író megfeszített munkatempót követelő közéleti, kulturális jelenléte megviselte a „háttérországot”. Mi, olvasók, akik azonban rendkívül sokat meríthetünk Németh László írásaiból, mégis utólag köszönettel tartozunk a család támogató kitartásáért és küzdelmeiért.
