Franciaország több városában próbálják betiltani a burkini (teljes testet és hajat takaró fürdőruha) viselését. Egyes municipalitások betiltották, azonban felsőbb hatóságok egyelőre akadályt gördítettek az intézkedések végrehajtása elé. Summa summárum: a burkini számos feszültség és vita forrásává vált Franciaországban, valamint szerte Európában. A francia tengerpartokon verekedések törnek ki a burkini viselése és nem viselése miatt. Az emberek és civil szervezetek véleménye megoszlik a kérdésben. 

A burkini viselését tiltó intézkedések politikai indíttatásból születnek, az iszlám térhódításával szembeni ellenállás igénye manifesztálódik bennük. A törekvés: bármennyire is szép a kultúrák sokfélesége, meg éljünk együtt békében, toleráljuk egymás szokásait, valahol mégis meg kell húzni a határt, hiszen nem juthatunk el oda, hogy Európa közepén egyesek bevezet(het)ik a saria (az iszlám jogrend) alkalmazását. Engem nem zavar, ha mellettem burkiniben fürdenek, ITT már írtam ezzel kapcsolatos tapasztalataimról. Ráadásul, Aheda Zanetti, a divattervező hölgy, aki megálmodta a burkinit, pont a szabadságot szerette volna megadni a ruhadarab által a hithű muzulmán nőknek, hogy ők is élvezhessék a strandolást, a vizet; a burkini tiltása pont ettől a szabadságtól fosztaná meg őket.

Úgy vélem, abban sokan egyetértünk, hogy amikor egy miénktől eltérő kultúrába látogatunk, akkor igyekezzünk alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. Templomba nem léphetünk be rövidnadrágban, fedetlen vállakkal számos helyen még az európai kultúrkörben sem: sokszor a bejáratnál osztogatják a kendőt, azok se maradjanak kívül, akik nem készültek. Egyértelműnek tűnik: eleget teszünk a helyi szokásoknak, amikor ez magunkhoz és a hazaihoz képest felöltözést jelent. De mi a helyzet akkor, ha az irány ellentétes, azaz, le kell(ene) vetkőznünk?...

Le kell vetkőznünk?!

A szokásosnál zártabban, tartózkodóbban öltözni nem sértő vagy udvariatlan, nem jár kellemetlenséggel a többiek számára. A burkinivel sem ez a baj, még ha sokan a nőkre kívülről rákényszerített korlátot látnak is benne, sőt, még ha valóban az is. Lehet, hogy ez korlátozás, de aki ebben a kultúrkörben nevelkedett, szocializálódott, talán már nem is szeretné levenni, vagy nem képes levenni egyik pillanatról a másikra. Ezt hagyjuk meg ezeknek a nőknek.

Én most azt a kérdést tenném fel: elvárható-e bárkitől, hogy levetkőzzön, ahhoz képest, amit megszokott, magáénak érez? Előírható-e a „maximális” mennyiségű ruházat?

Nos, nem tudom, kinek milyen élményei vannak az általános iskolai testnevelés órákról. Mi, az osztálybeli lányok, még felső tagozatban is együtt tornáztunk a fiúkkal, és egy szál tornadresszen, valamint fehér zoknin és tornacipőn kívül semmit nem viselhettünk! (A testnevelés tanárnőnk harmincas nő volt, egyben osztályfőnökünk, mielőtt bárki „rosszra” gondolna.) Borzasztó csupasznak, védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztük magunkat a kamaszodó fiútekintetek kereszttüzében! A lányok egymást vizslató tekintetéről már nem is beszélve!  Mindenkiből látszott minden, a „legizgalmasabb”, persze, mindig az volt, kinek mekkorát nőtt a melle két testnevelés óra között, meg hol nő rajta szőr éppen. Ja, majdnem elfelejtettem: aki menstruált, az felvehetett egy melegítő alsót. Csak hogy kellően diszkréten kezelhessük a kérdést… meg az amúgy is nehezen viselt bakfisságunkat, testi-lelki-hormonális változásainkat. Nyilván, felvettük a melegítőalsót, másként a dresszből kilátszódott volna minden. Hatalmas engedményként az utolsó évben már felvehettünk egy fehér pólót is a tornadresszre.

Azóta is inkább vagyok öltözködős típus, mint vetkőzős. Értsd: rövidnadrágot csak nyaraláskor viselek, miniszoknyát – szigorúan hosszú csizmával – csak a szülinapomon és a céges karácsonyi bulin. Mert az ennél nagyobb kitettségem már zavar, nem érezném a magaménak. Viszont szeretem a földig érő ruhát, szoknyát. Királylányos J

Jut eszembe: rohannom kell, mert a fiamat ma ruhás úszásra viszem! Nálunk, Magyarországon, szerencsére még nem tilos a teljes testet takaró ruhában úszni. Így azt is megtaníthatják a gyerekeknek az úszóedzésen, milyen érzés, ha ruhástól pottyannak a vízbe. Igyekeznem kell, nehogy elfogadjanak valami tiltó törvényt, mire az uszodába érünk!