Tudom, tudom, angolszász hagyomány, s nekünk semmi keresnivalónk arrafelé, meg divat is leszólni az ízléstelen ünnepi öltözködést, mely a Brit-szigeteken és Amerikában jellemző, de: nekem nagyon tetszenek a „csúnya” karácsonyi pulcsik. Ez van.

Szerintem a karácsonyi ünnepkörnek kölcsönöz egyfajta együvé tartozást, amikor az egész család a legválogatottabb, leghajmeresztőbb mintákkal díszített kötött felsőben ül asztalhoz. A meglepetés erején túl ez az „egyenruha” magában hordozza a meghittséget, a vidámságot és a szeretetet is.

A karácsonyi pulcsik már a 19. században megjelentek a piacon, de igazi hódító útjukra a 80-as évek amerikai sitcomjainak és tematikus családi filmjeinek hatására indultak. Hogy aztán először lesajnáljuk, aztán pedig odalegyünk értük.

Sőt, amerikai és brit üzleti lapok decemberben rendszerint arról cikkeznek, hogy a ronda karácsonyi pulóverek piaca évről évre szélesebb, s már a nagy divatházak is rárepültek erre a termékre. Van olyan rénszarvasos-télapós-mézeskalácsos giccsdarab, melyet nem szégyellnek 3-400 dollárért adni.

Az emberek pedig veszik, viselik és jókat nevetnek egymáson. És ez így van jól. Karácsonykor a Megváltó születésén túl a szeretetre, az együvé tartozásra, a meghittségre koncentrálunk.

Ilyenkor a lakás is otthonosabb, a szívünk is melegebb, minden vanília- és süteményillatban úszik. A vonások kisimulnak, a mosolyok őszintébbek. Persze ehhez nem kell egy csúnya karácsonyi pulcsi, de az sem baj, ha van. Jövőre előbb „kapcsolok”, s beszerzek egy kollekciót az egész családnak.

(Fotó: Pinterest)