Tudjuk, tudjuk, Lőrinc már belerondított rég, de azért mi még… Mégis adunk egy esélyt a dinnyének. Újra és újra. Pedig már jó néhányszor megfogadtam, hogy amíg én vezetem a háztartásunkat – ki más vezetné két férfival együtt élve??? -, addig a mi lakásunkban nem lesz dinnye. Nem és nem. Mert aljas. Mert gyilkos. Mert bosszantó, hogy háromszor „nyalom” fel a padlót konyha- és nappali szerte, de még mindig cuppog a papucsunk talpa. Aztán meglátom a zöldségesnél a félbevágott zöld-pink gyönyörűséget, s már haza is kell vinni, hogy aztán egy kellemes jóllakás után újra átkozzam az egészet.

Mert…

… a dinnye folyik. De ha még folyna! Ragad is.

… ha háromszor akkora lavórban próbáljuk felszeletelni, mint a gyümölcs maga, a leve valahogy akkor is kiszivárog a műanyag edény alján. Hogyan? Hogyan? Hogyan?

… ha lavórostól cipeljük ki az erkélyre, hogy ott fogyasszuk el, akkor is lépöttyös az odáig vezető út. Hogyan? Hogyan? Hogyan?

… ha az erkélyen helyezzük a dinnyehéjat egy hipervastag „hullazsákba”, majd azt visszahelyezzük a lavórba, s úgy visszük a szemeteshez, attól még ragad a mosogató egész környéke, ahol a gyümölcs pedig nem is járt.

… ha 5 percet töltöttünk minden egyes falatka kimagozásával, s úgy tűnik, már csak a vegytiszta rózsaszín érkezik a szánkba, rágás közben még legalább 13 magot észlelünk, s köpdösünk le a kertbe.

És miért…

… megalománok a férfiak, ha dinnyevásárlásról van szó? Miért gondolják úgy, hogy csak a 42 kilós dinnye a jó dinnye?

Amit…

… nem lehet kulturált módon felcipelni a lépcsőházból, ugyanis vágatlanul is folyik. De tényleg. Tapasztalat. És mehetek felmosni a hozzánk vezető 3 lépcsősort.

… nem lehet kulturáltan felszeletelni és a hűtőbe helyezni anélkül, hogy a jégszekrény addigi tartalmát egy polcra zsúfolnánk össze pudingtól marhapörköltig, s még így is kint reked a hatalmas gyümölcs egyik fele. Ami aztán másfél óra alatt megbuggyan a spájz kövén, s mehet a „hullazsákos”-lavóros-szemeteses tortúra anélkül, hogy egy falatot is ettünk volna belőle.

De miért szeretjük annyira, hogy minden nyűgét bevállaljuk újra és újra?

Mert…

… a dinnye szép.

… a dinnye finom.

… a dinnye laktató, tápláló és nem hízlaaaal!

… a dinnye a nyár szériatartozéka, ahogy a naptej vagy a gumimatrac.

… a dinnyézés közösségformáló, lehet például magköpködő versenyt rendezni az emeletről.

Olyan ez, mint a félig üres vagy a félig teli pohár. Beállítottság, habitus kérdése, hogy a hátrányait vagy az előnyeit tartjuk-e többre. Bevallom, még magam sem tudom. Csak töprengek, mielőtt újra nekiállok felmosni.  

(Az írás 2015. augusztus 16-án jelent meg.)