Elengedés… Elengedni mindent, ami nem hozzánk tartozik, és újratölteni minden olyan újjal, amire szükségünk van. Végtelen körforgás. Korunk embere tanulja, gyakorolja, őseink pedig tudat alatt alkalmazták. Fogalmuk sem volt, hogy mit miért, egyszerűen csak jött, mert vérükben volt, amit ma már tudományokkal igazolnak. Rohanó életünk nem ismeri ezt a kifejezést, egyszerűen nincs a szótárunkban.

Pedig az elengedés segítségével az életminőségünkön sokat javíthatunk. Igazából csak oda kellene figyelnünk, hogy a „pörgés” túloldalára már ne essünk át. Mert onnan bizony meglehetősen nehéz a visszaút. De ha időben észbe kapunk, még csodás pillanatok részesei lehetünk. Mindig is foglalkoztatott az, hogyan lehetne szép, nyugalmas, pozitív élményekkel teli életet élni. De az élet egy taposómalom és sokszor erősebb, mint mi. Fáradtan igazán nehéz kesztyűzni vele. A rendszeres mozgás, egy életmódváltás ütemet ad az életritmusunknak. Éppen ezért egy nagyon jó módszer arra, hogy rendezettebbé tegyük mindennapjainkat. Ehhez társul az a fajta igényünk, ami az életmódváltás természetesnek mondható velejárója: hogy meditálunk, jógázunk...

Nem tehetünk róla, hiszen a keleti filozófiák „divatját” éljük. Az igazi kiteljesedés összetett elemei megjelennek, néha felbukkannak az életünkben. Személy szerint régóta vágytam már arra, hogy egy erdő széli kisházikó teraszán ücsörögve olvassak valami igazán könnyed, „kikapcsolós” írást, még mielőtt beköszönt a tél.

Képzeld el, hogy ott ülsz a házikó teraszán velem, nem messze egy kispatak folydogál. Kristálytiszta vize megsimogat minden egyes kavicsot, csörgedező hangja pedig zene füleidnek. Szinte még minden zöld, egy-két sárgás-barnás levél éktelenkedik a magasban. Késő délután van, még idejében kiültünk, így sikerült elcsípnünk a lemenő nap sugarait, ami még éppen átszűrődik a fák levelein és ágain. Érzed, hogy meleg? Kellemes őszi az idő. A friss levegőt csak úgy harapni lehet. A csendes idillt egy madár hangja zavarja meg. Már kezded azt hinni, neked „beszél”, mikor két apró mókust pillantasz meg a diófa tetején. Ágról ágra ugrálnak, készülnek a télre. Az egyik rézvörös... Élvezed a pillanatot. Ugye milyen jó volt!?

Csak ennyit kellene tennünk - megállni, hagyni, hogy történjenek a dolgok a saját rendjük szerint és elengedni mindazt, amire már nincs is valójában szükségünk.

(A fotón a szerző látható.)