Imádom azokat a bölcs kutatásokat, melyeket a világ számos pontján elvégeznek, és melyek mindig valamilyen indokot adnak a túlsúlyra. A legújabb gyöngyszem szerint az elsőszülött nőknél majdnem 30 százalékkal nagyobb a túlsúly és 40 százalékkal nagyobb az elhízás kockázata, mint húgaiknál.

Az új-zélandi tudósok először fivéreket, majd gyermekeket tanulmányoztak, ezután vizsgáltak meg 13 406 svéd női testvérpár adatait. „Mindhárom tanulmány azt mutatta, hogy az előbb születetteknél nagyobb a túlsúly és az elhízás veszélye” – összegezte az eredményeket Wayne Cutfield, a kutatás vezetője. A korábbi két vizsgálat is azt találta, hogy az elsőszülötteknél általában gyakoribb volt az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabétesz egyik kockázati tényezője, az elsőszülött gyermekeknek pedig általában magasabb volt a vérnyomása.

Mindezt azzal indokolják, hogy „az első terhesség alatt a méhlepényhez vezető erek szűkebbek, így a táplálék is kevesebb lehet. Ez úgy alakítja a szervezet zsír- és cukorszabályozását, hogy később az elsőszülöttek hajlamosabbak lehetnek több zsír raktározására és a kevésbé hatékony inzulinműködésre”.

Amikor ilyen kutatásokat olvasok, mindig felmerül bennem egy kérdés. Vajon miért van az, hogy ezek a cégek folyamatosan késztetést éreznek arra, hogy olyan tanulmányokat hozzanak nyilvánosságra, amelynek eredményével a ducik igazolni tudják: tessék, a genetika miatt nem tudok lefogyni?! Miért kell velük elhitetni azt, hogy beléjük van kódolva a kövérség? Pedig az akaraterő csodákra képes. Egyszer ezt is kutathatnák valahol.

Szilvási-Kassai Eszter