Mona, Dóri, Ági és Betti mindannyian életmódot váltottak a közelmúltban. Mona és Dóri ételérzékenységben szenvednek. Ágit az élet kétszer kényszerítette életmódváltásra. Először fiatalon, amikor orvosilag megállapított túlsúlyban volt. Másodszor pedig kialakult betegsége miatt, melynek következményében sok alapanyagot el kellett hagynia. Betti a szülés után akarta véglegesen visszanyerni az alakját. A lányok nincsenek egyedül. Egyre többeket sújt a különböző összetevőkkel, alapanyagokkal szembeni érzékenység, allergia. A lányok egy ideig külön-külön „harcoltak” az allergiával, ám tavaly létrehozták a Tegyünk Együtt Egymásért FACEBOOK-csoportot, hogy koncentráltabb segítséget nyújthassanak a kényszer szülte életmódváltással ismerkedőknek. A hét témája keretében nálunk is bemutatkoznak. Beszélgetésünk első részét olvashatjátok.

IgenÉlet: Vágjunk is a közepébe! Mitől alakulhat ki ételallergia? 

Kiss Mona: Manapság már megkülönböztetünk allergiát, illetve intoleranciát. A tünetek mindkét esetben lehetnek hasonlóak. Az egyik esetben már kis mennyiségű tiltott étel is tünetet válthat ki, míg a másik esetben nem. Az allergia a szervezet egy reakciója, míg az intolerancia nem immunológiai folyamat, csak a szervezet nem termel ellenanyagokat.

Kiss Dóri: A gluténérzékenység örökletes autoimmun betegség, de tévhit, hogy mindenképpen öröklődik, és cöliákiás szülőnek a gyermeke is az lesz. Akik lisztérzékenyek, a búzában, árpában, rozsban és zabban fellelhető gluténra érzékenyek, és mivel nem tudják feldolgozni, a szervezetük ellenanyagot kezd termelni, vagyis beindul az autoimmun folyamat.

Iskolai szűrés kellene

IÉ.: Mióta tartja számon ezt az orvostudomány? Hisz ma már szinte nincs olyan család, amelyet ne sújtana így vagy úgy a probléma.

Mona: Ezen sokat szoktam gondolkodni. Régen nem volt ennyi beteg, ennyi allergiás, ilyen-olyan érzékenységben szenvedő ember. Sajnos a tapasztalatunk az, hogy van, akinek igen hosszú idő, mire kiderül, addig orvostól orvosig jár. Pedig egyre jobban „terjed” a lisztérzékenység, ami számos tünetet vonz magával. Olyannyira, hogy el kellene gondolkodni az iskolai kötelező szűrésen is.

Dóri: Ez egy nagyon jó kérdés, de sajnos még ma is előfordul, hogy évekig kell vizsgálatokra járni, hogy kiderüljön az ember ételallergiája. Mivel a gluténérzékenység egy olyan betegség, aminek bár vannak klasszikus emésztőrendszeri tünetei, nagyon sok területen tud problémát okozni, ezért sokszor nehéz egyértelműen felismerni.

Szabó Ági: Ebben a felgyorsult és - sajnos azt kell mondanom - szennyezett világban egyre több és több lesz az allergiás megbetegedés, a veleszületett érzékenység vagy érzékenységre hajlam, amit sajnos örökítünk is. Itt nem csak a liszt- vagy tejallergiáról beszélek, hanem a cukorbetegségről vagy épp a pajzsmirigy problémákról is. Majdnem minden harmadik embernek alul- vagy túlműködik a pajzsmirigye, és sokszor hosszú hónapokat vesz igénybe, mire kiderítik ennek okát.

IÉ.: Milyen tünetek esetén gyanakodhatunk, hogy valami nem stimmel? 

Mona: Nagyon sok tünet merülhet fel: hasmenés, haspuffadás, hajhullás, gyengeség, kóros vashiány és még sorolhatnám. De talán a hasmenés, puffadás, vérszegénység a leggyakoribb. Ám vannak olyan esetek is, mikor nincs is tünet, de egy családszűrés alkalmával mégis kiderül az illetőről, hogy pl. lisztérzékeny.

Dóri: A gluténérzékenység esetében elsősorban emésztőrendszeri tünetek jelennek meg, hiszen a bélbolyhok ellaposodása, elhalása miatt nincs felszívódás. Hasmenés, hányás, gyakori székelés, hányinger, puffadás nagyon gyakori jelenségek. Emellett megjelenhet vérszegénység, vashiány, pajzsmirigy-probléma, valamint nőgyógyászati, bőrgyógyászati tünet is, melyeknek szintén a kezeletlen gluténérzékenység állhat hátterében.

Ági: Itt is meg kell említenem a pajzsmirigy alul- vagy túlműködés tüneteit is, hisz sajnos szorosan összefügghet a gluténérzékenységgel. Tünetei depresszió, magas koleszterinszint, nyugtalanság, szívdobogás, haj- és szemöldökhullás, csökkent libidó, fázósság, emésztőrendszeri problémák, fáradékonyság, hirtelen súlygyarapodás, töredezett körmök, hogy csak néhányat soroljak a sok tünet közül. Leggyakrabban az emberek a súlygyarapodásra, az emésztőrendszeri problémákra - ami akár megegyezhet a gluténérzékenység tüneteivel (pl. puffadás, kóros vashiány és hajhullás) - figyelnek fel.

Csak drasztikusan lehet

IÉ.: Hogyan lehet „feldolgozni”, ha kiderül, hogy valaki érintett az intolerancia, allergia valamelyik típusában? Egyik napról a másikra kell változtatni, vagy fokozatosan? 

Mona: Egyértelműen egyik napról a másikra. A tapasztalatom az, hogy az esetek 75%-ában először megijednek az emberek, hogy mi lesz ezentúl, mit fognak enni?! Pedig szerencsére ma már számos alternatíva létezik. Mi is foglalkozunk tanácsadással, felsoroljuk a lehetőségeket, illetve a sütés rejtelmeibe is bevezetjük az érdeklődőket. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy lisztérzékeny lettem, a vizsgálatról hazafelé kértem a férjemet, kanyarodjon a zöldséges felé, mert mától zöldségen és gyümölcsön fogok élni. Pedig ez azért nem így van! Ha az ember jól beleássa magát a témába, akkor megtalálja az alternatívákat, ahogy én is tettem a zöldséges látogatás után. Az ismeretek bővülése után jöhet az éléskamra átalakítása, hisz a gluténérzékenységnek szigorú szabályai vannak!

Dóri: Ha az emberről kiderül, hogy gluténérzékeny, az egy elég nagy trauma. Ha jó dietetikust fog ki az ember, a szakember egyből rázúdít mindent, ami hirtelen sokként hat. Másfelől viszont pozitív a tudat, hogy megvan végre, mitől voltunk folyamatosan rosszul, és beindulhat a regenerálódás folyamata. A gluténérzékenység nagyon szigorú diétát igényel, és mivel minden kis apró hiba komoly szövődményeket hozhat magával, nem érdemes fokozatosan átállni. A diagnózis felállításától olyan szigorú diéta következik, amilyet az ember azelőtt álmában sem gondolt volna. Az, hogy innentől külön fakanalat, vágódeszkát kell használni, mert a farostokban megtapadhat a glutén… Hogy külön vajat használunk, mert ha mások visszanyúlnak a késsel, amivel búzás kenyeret kentek, az nekünk már probléma. Nem érintkezhetnek az ételek, vigyázni kell, hogy ne süssük ugyanabban az olajban a gluténmentes és gluténtartalmú ételeket… Egyszerre és hirtelen azért ez elég sok(k).

Ági: Ahogy a többiek is mondják, az adott allergiát okozó élelmiszert drasztikusan, azonnal el kell hagyni, hisz ha gondot okoz, a tünetek a kis mennyiségtől is jelentkeznek. Nagyon sok múlik az orvoson, hogyan tálalja a diagnózist és milyen segítséget nyújt a továbbiakban. A kezdeti „sokk” után, ha az ember megnyugodott és kicsit utána olvasott, belátja, hogy van élet az allergia után is. A Tegyünk Együtt Egymásért csapata, a csapatunk segíteni tud az érintetteknek elindulni egy új, nem rosszabb, de tünetmentes élet felé.

IÉ.: Ténylegesen, a gyakorlatban hogyan zajlik az átállás?

Mona: Az átállás annyit jelent, hogy azonnal pakold át a spájzodat es hűtődet! Nem szabad napokig húzni, hisz az érzékenységet vagy allergiát okozó dolog tovább fogja támadni a szervezetet.

Dóri: Számomra nagyon drasztikus volt. Emlékszem, aznap reggel, mikor a vizsgálati eredményemért mentem, még jó kis búzás kekszet reggeliztem. Ahogy hazaértem a papírral a kezemben – miszerint lisztérzékeny vagyok – csak néztem magam elé kérdőn, hogy akkor most mit ehetek. Rengeteg időmbe telt feltérképezni, hogy mit szabad és mit nem. Persze onnantól szigorúan tartani kellett a diétát, de mivel még nem tudtunk profi kenyeret sütni, előfordult, hogy Abonetten éltem. Ma már ilyen nincsen, mert kitanultuk a gluténmentes sütés csínját-bínját, de az eleje bizony elég kemény volt.

Az értetlenkedéssel is meg kell küzdeni

IÉ.: Külön főztök magatoknak és a családnak? Mennyi plusz terhet ró ez egy háztartásra?

Mona: Nekem szerencsém van, mert a férjem megeszi, amit készítek, és az általában az én verziómban (glutén-, tej-, cukor- és mogyorómentes) van. Szegénykém néha suttyomban eszi a csokit, mert a kislányom pedig tejfehérje érzékeny. Pedig se Annámat, se engem nem zavar, apa mégis kellemetlenül magát. Ha pedig családlátogatás van, ott is felkészülnek ránk. Nálunk a dobozolós módszer működik: ha a családon kívül megyünk valahova, mindig van nálunk harapnivaló, mert nehezebb a helyzetünk, nem tudunk akárhol enni. Vagy célirányosan megyünk, ahol van „nekünk” való étterem.

Dóri: Én pozitív változásként élem meg, hogy sokkal jobban odafigyelek arra, amit eszem. Viszont mivel még iskolába járok, a csoporttársakkal, barátokkal sokszor eljárunk/eljárnánk ide-oda. Búcsút mondhattam a régi sütizéseknek, pizzázásoknak, fagyizásoknak. Ez volt talán a legnehezebb, mert a betegség gyakorlatilag ellehetetleníti a közösségi programokat, hiszen ha elmegy valahova az ember, általában enni megy – régi, rossz szokás. Persze ezt ma már meg tudom oldani: vagy viszek magammal ennivalót, vagy olyan helyre megyünk, ahol meg tudják oldani a gluténmentes ételek elkészítését. Eleinte azonban nagyon nehéz volt.
A másik nehézség pedig az ismerőseim reakciója volt. Sokan kinevettek, hogy ezt magam sem gondolhatom komolyan, vagy nehogy már így túlreagáljam a dolgokat, az agyamban kéne rendet tenni. Ma már ezeket is könnyedén kezelem, de amikor az embert még sokként éri az egész, és pluszban ilyen „megerősítést” kap a környezetétől, az alulmúlhatatlan.

Ági: Bár nekem nem gluténérzékenységem van, de az én betegségem is sok élelmiszer mellőzését igényli. De én is azt mondhatom, hogy a betegség teljesen megváltoztatta az életemet és szemléletemet. Sokkal jobban odafigyelek minden élelmiszerre és alapanyagra: összetevői, honnan származnak. Számomra is a legnehezebb talán az volt, hogy a barátokkal megértessem és elfogadtassam, hogy ha beülünk valahová, akkor nekem nem mindegy, hogy hova. Sokszor ők érezték kellemetlennek a sok kérdésemet és variálásomat a rendelésnél, de hál’ Istennek, egyre több helyen tolerálják ezt, segítőkészek, együttműködők, hogy úgy készítsék el az ételt, ahogy nekem megfelel. A barátaim is tudják mára már, hogy nem kiszúrni akarok a pincérrel, hanem mert az életem múlik rajta. A családom nagyon gyorsan megértette a gondjaimat és pozitívan állt a dolgokhoz. Édesanyám már ösztönösen tudja, mit hogyan készítsen, hogy nekem is jó legyen.

IÉ.: Említettétek a közösségi értetlenkedést, a vendéglátóhelyek szűk kínálatát. Milyen infrastruktúra, milyen termékek állnak az allergiások rendelkezésére mára? 

Mona: Mára eléggé kiszélesedett a paletta, rengeteg féle termék van. Viszont amit még mindig hiányolok, az az összetettebb allergiásoknak, érzékenyeknek való termékek sora. Nekem is többféle összetevő tiltott, de kevés olyan termék van még a piacon, ami nekem megfelelne ezekből a szempontokból (pl. csoki vagy keksz). De gluténmentes termékekből már jó nagy választék van. Az éttermek, fagyizók is próbálkoznak már átállással, de ezeknek is szigorú szabályai vannak.

Dóri: Szerencsére egyre több gluténmentes termék kerül forgalomba, és több helyen próbálkoznak a gluténmentes ételek elkészítésével is. Utóbbi részben pozitív, hiszen egyre több a lehetőség, viszont negatív is, hiszen egyelőre csak próbálkoznak. Előfordul, hogy vállalják a gluténmentes ételek elkészítését, de a keresztszennyeződésre nem figyelnek oda – ugyanabban az olajban sütik a húst, mint a többit, vagy egymás mellett panírozzák, esetleg egy tálon szervírozzák. Mostanában sokan divatként tekintenek a gluténmentes diétára, és mivel nekik nem probléma a keresztszennyeződés, a mi szükséges odafigyelésünket titulálják kényeskedésnek. Pedig ez sajnos tényleg nem választás kérdése.

Ági: Nem csak a GM (gluténmentes) termékek, de szerencsére a paleo és a fogyást segítő, szénhidrátcsökkentett termékekből is bővü a kínálat. Egyre több helyen lehet kapni ilyeneket, de itt is vigyázni kell, mert sajnos sok helyen csak divatból teszik ki, szerzik be, és a            tárolásnál vagy kiszolgálásnál már fogalmuk sincsen, mik a „szabályok”, így sajnos az adott termék elveszti a „funkcióját”, pl. azt, amitől paleos volt.

IÉ.: Nincs is olyan speciális bolt, ahol mindent meg lehet kapni? Otthon kísérletezgettek?

Mona: Én nagyon szeretek kísérletezgetni, akár csoki-, akár lisztkeverékről van szó. Szeretek minél több finomságot a saját verziómban elkészíteni. A cukrászsüteményeket is szeretem „Monásítani”, ilyen volt pl. a krémes.

Dóri: Én is otthon kísérletezem. Sajnos a Balaton környékén igen gyér a kínálat gluténmentes termékekből és vendéglátóhelyekből, így kénytelenek vagyunk magunk csinálni mindent. Szerencsém van, mert egy nagyon ügyes anyuka lánya vagyok, így sok mindent tanulhattam tőle, de hogy ne csak őt fényezzem: a saját kreativitásom is segít abban, hogy mindig változatosan és finomakat egyek.

Ági: Szerintem is mindig az otthon készített sütik vagy sós finomságok a legjobban. Mindent el lehet készíteni, bármely receptet át lehet alakítani úgy, hogy jó legyen. Bár nekem nincs blogom, de a Facebook-oldalamon és a Tegyünk Együtt Egymásért oldalon mindenki megtalálja az általam készített, kikísérletezett finomságokat. Ráadásul engem a sütés nagyon meg is nyugtat. Annál nagyobb öröm pedig, hogy valakinek ízlik, amit készítettem, nincsen!

Folytatás holnap.

V. Szabó Kriszta