Elvált apa: a gyereknevelés nem kizárólag az anya dolga

máj. 10., 2017

Elvált apa: a gyereknevelés nem kizárólag az anya dolga

Anya csak egy van – szokták mondani, de apa sincs másik. Ezért indítottak Facebook-oldalt Pál István és társai. Szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy egy gyermek életében az apa jelenléte legalább annyira fontos, mint az anyáé. Céljuk, hogy felébresszék a férfiakban az érzést, apának lenni jó!

IgenÉlet: APA SINCS MÁSIK elnevezéssel indult egy Facebook-oldal, amely azért jött létre, hogy felhívja mindenki, de elsősorban az édesapák figyelmét arra, mennyire fontos a szoros kapcsolat gyermekeikkel. A körülményektől függetlenül, vagy éppen azok ellenére, minden édesapának kötelessége gyermeke életében a lehető legnagyobb mértékben részt venni. Honnan jött az ötlet?

Pál István: Most zárult le a négy és fél éves fiam láthatása jogerős ítélettel. A tortúra négy évig tartott, nem volt egyszerű. Személyesen is tapasztaltam, illetve több sorstárssal is találkoztam. Egy édesapának azt mondta az anyai nagypapa, ne is foglalkozzon a gyerekkel másfél éves koráig, mert addig nincs dolga az apának egy picivel. Sok szomorú történetet hallottam, amelyekből kiderült, leginkább maguk az apák tehetnek arról, hogy ma Magyarországon ilyen helyzetben vannak. Ha egy kapcsolat tönkremegy, sok esetben a szülők komoly sárdobálásba kezdenek, arra pedig nem is gondolnak, hogy ez milyen hatással lehet a gyerekre. Az apák ilyenkor elkezdik elhanyagolni a kicsiket, arra hivatkozva, hogy az anya „elvadította” tőlük. Megmagyarázzák maguknak is, hogy miért nem törődnek a gyermekkel. Azonban magunkba kell nézni és meg kell vizsgálni, hogy tényleg mindent megtettünk-e. Akik csináljuk az oldalt, mindannyian érintettek vagyunk a témában.

IÉ.: Szülővé válni és szülőnek lenni nem könnyű feladat.

P.I.: Nem akkor kezdődik az apaság és az anyaság, amikor megszületik a gyermek, még csak nem is a fogantatásnál, hanem már akkor, amikor a két szülő találkozik. A pici érkezésére fel kell készülni lelkileg, anyának és apának is.

IÉ.: Azt szokták mondani, hogy egy nő előbb válik anyává, mint egy férfi apává.

P.I.: Szerintem ez nem igaz. Ha egy párnál felvetődik, hogy szeretnének gyereket, akkor ahhoz mindketten kellenek. Az apaság is akkor kezdődik, mint az anyaság. A nők általában egyedül járnak várandósgondozásra – a terhes szót nem szeretem -, onnan tudom, az elsőt kivéve minden egyes alakalmon részt vettem. Ezzel én is részese lettem a babavárásnak, megtudtam, hogy mi miért történik, melyik időszakban, mire kell figyelni, miben lehetek támasza a másiknak, milyen feladatokat tudok átvenni. Senki nem jön rá magától mindenre. Az is fontos, hogy az apa már a magzathoz is beszéljen, hiszen akkor a pici megismeri majd a hangját, hiszek abban, hogy sokkal szorosabb kapcsolat alakulhat így ki.

IÉ.: Ezek szerint célotok annak népszerűsítése, hogy az apák nagyobb mértékben vegyenek részt a gyermek nevelésében.

P.I.: Igen, szeretnénk elérni, hogy legyenek ott a gyerekeiknek. Személyes tapasztalatból tudom, hogy ha a szülők külön élnek, még nehezebb megoldani, de meg lehet. Például fontos, hogy az apa is tájékozódjon már a bölcsiben és az oviban is a gyerekről. Hiszen ezek olyan korszakok egy gyermek életében, amikor az apai jelenlétnek óriási jelentősége van. Érdekes egyébként, hogy az oldalunk kedvelőinek fele nő.

IÉ.: Ők is érintettek, hiszen érzik a férfi jelenlétének a hiányát. Mintha még mindig az lenne a norma, hogy az anya neveli a gyermeket, az apa pedig hozza a pénzt.

P.I.: Mindenkinek szüksége van arra, hogy a férfi a családi élet szerves része legyen. Sok olyan hölggyel beszélgettem, akik elmondták, hogy nincs jelen az apa a gyermek életében, sok esetben még a gyermektartást sem fizetik. Pedig az apa az, aki megtanítja a gyereknek a határokat, felállítja és betartatja a szabályokat. A gyerekneveléshez ketten kellenek, akkor működik jól, ha a szülők partnerként viselkednek, még akkor is, ha már nincsenek együtt. Amikor megszületett a fiam kivettem három hét szabadságot, hogy én is ott lehessek velük. Az oldalon egyébként nem adunk tanácsokat, nem mondjuk meg, hogy mi a jó, mi a rossz, csak történeteket mutatunk be. Nincs általános igazság, mindenkinél más válik be. Ezek például azt is bemutatják, milyen egy egyedülálló apa élete, milyen problémákkal kell szembesülniük. Kevés helyen lehet erről beszélni.

IÉ.: Pedig vannak szervezetek, akik az apák jogaikért küzdenek.

P.I.: Legtöbbször azt halljuk, hogy az apák mennyire el vannak nyomva, az anyák mennyire kiszorítják őket a gyereknevelésből. Mi nem így gondoljuk. Ugyanis addig, amíg az apák nem kapcsolnak és nem tesznek a gyerekükért, nincs szemléletváltozásra lehetőség. Nemcsak jogaink, de kötelességeink is vannak. Azzal, ha nem teljesítem az apai kötelességeimet, nem élek az apai jogaimmal, a gyermeknek ártok. Amíg olyan apák vannak, akik nem fizetik a gyerektartást, nem törődnek igazán a gyermekeikkel, vagy együtt élnek, de nem vesznek részt a gyermeknevelésben, nem kíváncsiak a gyermekeikre, nem tesznek azért, hogy időt töltsenek a gyermekeikkel, nincs értelme a jogokért harcolni. Sokan tehetnek róla, hogy ide jutottunk.

IÉ.: Mi húzódhat e mögött?

P.I.: Az, hogy generációk nőttek fel úgy, hogy azt látták a gyermeknevelés kizárólag az anya dolga. Ezt még mindig nem tudtuk levetkőzni, sőt még nem is nagyon lehet róla beszélni. Nem érhetünk el teljes, átfogó szemléletváltást, amíg azt mondjuk, hogy a „fiúk nem sírnak”, vagy „az érzelmi bántalmazás, nem bántalmazás”, vagy „egy férfit nem érhet bántalmazás”. Hány olyan férfival találkozunk, aki mer beszélni az érzéseiről?

IÉ.: Mi kell ahhoz, hogy valaki jó apa legyen?

P.I.: Ahhoz, hogy egy férfi azt érezze, apának lenni jó, és hogy jó apa legyen, azért tennie kell. Ha elszúrjuk, valami olyat veszítünk, amit nem lehet pótolni. Az apákban kell felkelteni azt az érzést, hogy szeressenek apák lenni. 

(A képen Pál István és kisfia.) 

Sinkovics SzilviaSinkovics Szilvia

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások