Akik rendszeresen énekelnek, azok könnyebben viselik a lelki terheket, félelmeket, bánatot, stresszt, gyorsabban képesek feldolgozni azokat, ezáltal elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak és bizakodóbbak.

Ha éppen csinálom, általában a környezetem azt javasolja, inkább tanuljak meg hímezni, mégis nagyon szeretek énekelni. Abszolút kialakult bennem a gát, hogy mások előtt nem teszem, azonban ha megfelelő biztonságban érzem magam valaki mellett, már elkezdek mellette dalolni. Sajnos az élet nem áldott meg sem megfelelő hallással, sem megfelelő hanggal, már az általános iskolai kórus vezetője is megkérte a szüleimet, inkább írassanak kézműves szakkörbe. Mégsem ment el a kedvem teljesen, na jó, tehetségkutatóba nem fogok jelentkezni, nem én leszek a karaoke bárok sztárja, itthon, egyedül mégis szeretek énekelni.

Ez nem is csoda, hiszen az éneklés rendkívül intenzíven erősíti az immunrendszerünket és stresszoldó hatású. Rezgésbe hozza agyunkat és megnöveli életörömünket. Ehhez pedig még csak profin sem kell énekelni, csak teljes odaadással. A Bibliában is olvashatunk arról, hogy Dávid énekével és hárfajátékával enyhíteni tudta Saul király súlyos depresszióját, de Orfeusz is megenyhítette az alvilági isteneket és megszelidítette a vadállatokat.

Wolfgang Bossinger, pszichoterapeuta még könyvet is írt a zene és a dalolás gyógyító erejéről. A lelkesedés és a pozitív hatás között is komoly kapcsolatra bukkant: akik teljes odaadással énekeltek, azoknak normalizálódott a vérnyomása, csökkent a félelemérzetük, felgyorsult a stresszhormonok lebomlása és a sebgyógyulás is, valamint fokozódott az endorfinok, a boldogsághormonok termelődése. Dr. Karl Adamek, a Münsteri Egyetem Pszichológiai Intézetében kutatásai nyomán az énekléssel kapcsolatban kiderült: a rendszeresen éneklő emberek statisztikai átlag szerint mind pszichésen, mind testileg egészségesebbek és terhelhetőbbek, mint a nem éneklők. Könnyebben viselik a lelki terheket, félelmeket, bánatot, stresszt, gyorsabban képesek feldolgozni azokat, ezáltal elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak és bizakodóbbak, önbizalmuk is erősebb, szociális szempontból felelősségteljesebbek, segítőkészségük is nagyobb, mint a nem éneklőknek. Oldalakat lehetne még írni erről, de száz szónak is egy a vége: még ha rossz hangunk is van, ne szégyenlősködjünk, énekeljünk a testi-lelki egészségünkért!