Biztosan jó néhányan ismeritek az alábbi videót. Mégis megosztom, mert mióta először láttam, azóta vagy százszor újranéztem. Mert sokkol. Mert úgy sokkol, hogy közben vonz. Mert úgy vonz, hogy közben elborzaszt. Azt mutatja be, mit tesz az önbizalomhiány és a megfelelési kényszer... 

Adott egy teljesen átlagos lány. Mindene feltűnésmentes; se nem csúnya, se nem kimagaslóan szép. Egy olyan natúr alap, amiből bármi kihozható odafigyeléssel, ízléssel, harmóniára törekvéssel. Egy csinos ruha, egy kényelmes, mégis szexi magassarkú, halvány smink, fodrász, s máris jó ránézni. Melegséget, önazonosságot sugall, kellem, báj lengi körül.

De azt hiszi, kevés. Unalmasan átlagos, átlagosan unalmas. Elégedetlen. Azt gondolja, túl pufók az arca, átalakíttatja hát. Azt gondolja, túl keskeny a szája, felfújatja. Azt gondolja, a férfinek ez tetszik.  Azt gondolja, túl unalmas a haja, seszínű, rövid. Jöhet a hosszabbítás, meg a feltűnő fekete festék. A nő azt gondolja, a férfinek tetszik. És a férfinek tetszik, mert nincs hím, aki ne alélna el első blikkre egy seggig érő fényes, sötét zuhatagtól!

De a nő nem elégedett. Még nem végzetes a vonzerő. Nem teljesen. Túl kicsi a melle. Jöhet a kés, a szilikon. Azt gondolja, a férfinek ez tetszik. És a férfinek tényleg tetszik. Egy fekete dög nagy dudákkal. Ólalla!

Ám a nő azt gondolja, a karja is túl petyhüdt, a combja is túl vastag. Leszívatja hát. Meg a biztonság kedvéért kiveteti a lengőbordáit, hogy karcsúbb legyen a dereka. Alakul a démon. Fekete, dögös, bögyös, karcsú… A férfinek meg tetszik. Minden tökéletes lehetne.

De a nő boldogtalan. Nem elég, nem jó. Talán ha szőke lenne… Szőke lesz. Azt mondják, az vonzó. Nagyon. Férfiőrjítő. Szőke lesz hát. Vastagon kontúrozott, füstös fekete szemekkel. A kontraszt izgató. A férfi nyel egyet. Igen, igen, talán. Dögös, tényleg. Kéne. Néhányszor.

A nő azt gondolja, még mindig keskeny a szája. Többet töltet bele. Lehetne akár egy állat hátsójának szemléltető ábrája egy inszeminációs dokukötetben. De valamit még mindig hiányol. Ettől sem boldog, nem elégedett. Miért nem vonzó? Nagyobb implantátum kell abba a kebelbe. Nosza! És lesz.

A férfi nyel egyet. Dögös, tényleg. Olyan, mint a befóliázott magazinokban. Kéne. Egyszer. Talán. Jó végiggondolni, hogyan használná magányos téli estéken.

A nő reménykedve pislog. Ugye, észreveszi? Ugye, megnyalja a szája szélét mind a kan, ki arra jár? Ugye, kellene? Ugye, kellenék? Elégedett a végtermékkel. Inkább magabiztos, mint nem. Tipeg a lehetetlenül magas sarkakon. Haspólója alatt steril. Elintézte. A gyerek csak nyűg a mai világban. Egy bombázó ne babázzon! Inkább affektál, kémlel. Vágyakozik.   

A férfi nézi, pislog, nézi. És borzong. Feltűnő. Igen. Hű, mekkora dudák! És elindul a nő felé. És elmegy mellette.

És leszólítja a kis lófarkas barnát, aki a szomszéd asztalnál ül. Imádnivaló gödröcskék az arcán, szinte harapásra hívogat a barackszínű szájfény. A fekete garbóruha térdig ér, csodásan sejtelmes. A kis nő a férfira mosolyog. Szikrák pattannak. Egy ital, két ital, nagyokat kacagnak. Szépek, boldogok.

A bombázó démon meg ül, pislog és nem érti, mit rontott el. Talán még mindig nem elég nagy a melle meg a szája, talán még mindig észrevétlen. Azonnal tárcsázza a sebészt, időpontot kér…

Ugye, mindannyian ismerjük ezt a típust? Valljuk be, olykor mi is hajlamosak vagyunk azt hinni, egy kés, egy injekció sok mindent megoldana önbizalomfronton. Megátalkodottan utáljuk azt, ami túl vastag, túl rövid, túl széles, túl kicsi, túl nagy, túl unalmas, túl átlagos. És amíg gyűlöljük a sok „túl”-t, nem vesszük észre a sok édesen tökéletest máshol.

Nézzük meg ezt a videót, s minden a helyére kerül. A következő tükörbe nézéskor feltűnik a sok-sok érdekes, szeretnivaló vonásunk...

(Az írás 2016. november 13-án jelent meg.)