Szerintem fontos, hogy az ember tisztában legyen a jó és rossz tulajdonságaival. A jó tulajdonságokra legyen büszke, a rosszakon pedig próbáljon javítani - ha pedig nem megy, akkor fogadja el azokat és legalább tanulja meg kezelni. Nem is vagyok abban biztos, hogy van jó és rossz - egyszerűen tulajdonságok vannak. De mivel ez az általános megfogalmazás, használjuk mégis ezt.

Én a legrosszabb tulajdonságomnak a halogatást, az idővel való harcot, az állandó időzavart érzem. Általában az a vélemény rólam - és ezzel tisztában is vagyok -, hogy hatékony vagyok és jól gazdálkodom az időmmel. Csakhogy ez nekem kizárólag úgy sikerülhet, hogy állandóan tele vagyok listákkal és cetlikkel. Szigorúan határidőnaplót vezetek és mindent, de tényleg mindent felírok vagy a mobilos tennivalólistámban rögzítek. Igazából még élvezem is, nem terhes egyáltalán. Mindennap legyőzöm önmagamat. Az is segít, hogy bár az idővel harcban állok, viszont a fontossági sorrendeket jól tudom felállítani, ezért a listáimat mindig a fontossági sorrendet figyelembe véve állítom fel. Mindig, amikor valamit időben megcsinálok, egy-egy győztes csata a halogatás démonával szemben, egy-egy lépés magamért.

A legjobb tulajdonságom pedig a problémamegoldás. A hátrányaimból ennek segítségével kovácsolok előnyt. Kiskoromban nekem volt a legcikibb barbibabám: nem hajlott a lába és csak középen egy csíkban volt haja. Én kiszedtem a haját, forró tűvel lyukakat szúrtam a fejébe és csináltam neki fonalból menő rasztahajat. Onnantól mindenki az én ciki barbimat irigyelte. De minden másban is ilyen vagyok. Kifakult a cipőm? Befestem bőrfestékkel. Eltörött valami? Megragasztom. Ha nem tudok valamit, utánaolvasok. Az agyam elképesztő módon képes helyén kezelni, rendszerezni és szükség esetén azonnal előhívni és összeilleszteni az információkat. Négy húgom van, legidősebb testvérként gyakran volt - és van is - szükség erre.

Amin még lehetne javítanom, az a meggondolatlanság. Előfordul, hogy hirtelen felindulásból teszek dolgokat, impulzívan vásárolok és utána úgy érzem, ezt jobban is meggondolhattam volna. Olykor - soha nem ok nélkül - odamondok embereknek, nem is mindig nagyon finoman, de nem vagyok hajlandó hagyni magam. Igen, gyakran meggondolatlan vagyok.

Ami óriási ajándék, az pedig az emberismeretem. Meggyőződésem, hogy a nehéz, félelemmel és bántalmazással teli gyerekkorom következménye ez. A legapróbb jelekből kellett tudnom olvasni ahhoz, hogy megússzam a balhékat. Egy kulcscsikordulás, egy levegővétel, egy mozdulat: mind egy-egy apró jel volt a szüleim éppen aktuális hangulatáról. A mai napig elég egy ilyen minimális jel ahhoz, hogy tudjam, ki milyen ember, ki milyen hangulatban van. Azonnal leveszem, ha valaki mást mutat, mint amilyen valójában. Nem lehet nekem sem hazudni, sem elhallgatni előlem valamit - úgyis rájövök. A gyerekkori hátrányom így vált jelentős előnnyé.

Ez most csak 2-2 példa, de ebből is látható, hogy sokszor a hátrányokból előnyt lehet kovácsolni, a rossz tulajdonságokat lehet kezelni és le lehet győzni, a jókat pedig fejleszteni.

Neked mik a legjobb és a legrosszabb tulajdonságaid?