Kétféle önszemlélet vezet minket tévutakra: az egyik, ha alulértékeljük magunkat, mert így nagyon sok mindent elmulasztunk, elszalasztunk az életünkben, kishitűségünk okán. Nem merünk belevágni, "nekünk ez úgysem sikerülhet", "kevesek vagyunk mi ehhez"... És így tovább.

A másik veszélyforrás pedig az, ha túlértékeljük a képességeinket, tehetségünket, ha valamilyen eltúlzott kiválasztottság-tudattal éljük mindennapjainkat, s a "nekünk minden jár" mentalitás szellemében működünk.

De nem csak magunkat vagyunk hajlamosak tévesen megítélni, hanem a körülöttünk lévő világot is. Azt hisszük, az a fontos, értékes, amire sokan vágynak, amit sokan követnek, s a tömeghez szeretnénk tartozni. Pedig sokszor a legértékesebb, legfontosabb kötelékek, érzések, javak, dolgok megbújva, csendben várnak arra, hogy felfedezzük. Csak ránk várnak. Személyre szabottan.