Az alábbi vers eddig kimaradt az életemből. Nemrég hívta fel rá a figyelmemet egy kedves ismerősöm, és nem mondom, hogy a kedvencem lett, mert nem éppen arra szolgál, hogy pozitív energiákkal töltse fel az ember lelkét. Azonban nagyon elgondolkoztat, számtalanszor elolvastam, mert mellbevágó. Sokszor azt hisszük egy párkapcsolatban, házasságban, hogy azzal, hogy szeretünk, eggyé is kell válnunk. Csakhogy ilyenkor az egyik fél mindig felülkerekedik és elkezdi irányítani, tulajdonolni a másikat, nem engedi, hogy a társa vagy éppen gyermeke önmaga legyen. Kalitkába zárja. Ez pedig nem szeretet. Ha szeretünk valakit, akkor engedjük, hogy szabad legyen. Szabó Lőrinc Semmiért egészen című verse megdöbbentő pontossággal világít rá, hol is bicsaklik ki akár egy pár-, akár egy szülő-gyermek kapcsolat. Legalábbis nekem ezt üzeni.

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Sinkovics Szilvia