A 11 éves fiam szokott újabban azzal a szöveggel jönni, hogy "Anya, te azt hiszed, hogy mindig igazad van." Ami azonban az egészben a nagyon furcsa, hogy ezt nem kimondottan nekem, az édesanyjának címezi, hanem a nőknek, úgy általában. Elhagyta már ugyanis a száját, nem is egyszer, a következő mondat is: - "A nők azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak." 

Azt még nem boncolgattam, vajon honnan szei ezeket a hímsovén "igazságokat", mert nem hiszem, hogy egy "férfi" kiskamasz korban a legalkalmasabb arra, hogy erről a meglehetősen bonyolult kérdéskörről diskuráljunk, de általában tudom - nem nemiségem, hanem korom okán -, hogy többször van igazam, mint neki. Mert az anyukája vagyok, mert sok mindenen túl vagyok, aminek ő még jócskán előtte áll, hát csak természetes, hogy igyekszem őt megkímélni bizonyos csalódásoktól, vagy megmutatni neki a helyes utat, hogy megspórolhasson egy csomó zsákutcát.

Ám a magam életével kapcsolatban nem mindig vagyok ilyen okos. Pontosabban de! Nagy bizonyossággal tudom, adott helyzetben mi (lenne) a legcélravezetőbb lépés, mégsem mindig arra indulok. De ahogy az idézetből is kiviláglik: ezzel bizony nem vagyok egyedül. És ez megnyugtató! :)