Ma van a meteorológiai tavasz első napja. De tényleg csak a meteorológiai kikelet jött el, mert az ember lányára ugyanúgy zúdul a monszun, ugyanúgy vacogunk a kabát alatt, s minden eshetőségre készen a kesztyűt is bekészítjük a lakáskulcs mellé, mint december közepén. Mégis jó ízlelgetni a szót: március. Már a szónak is illata van: olyan gyöngyvirágos, napfénytől dagadó párnás, mézes szellős. Benne van a valódi tavasz ígérete, a március 15-i "egyszál" pulóveres sétáké, a húsvéti sonka füstölt ízéé… Reménykedjünk, hogy hamarosan eljön mindez.

Addig is, nézzük meg, milyen turpisságok is kötődnek a Mars istenről elnevezett harmadik hónaphoz! A rómaiaknál március 1-je volt az év kezdete, ekkor tartották az ún. Matronaliat, a Juno istennő tiszteletére rendezett fesztiválokat. Ilyenkor az emberek apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak, a templomokban és otthon is meggyújtották a Rómát védelmező tüzeket.

A márciust Tavaszelő vagy Böjtmás havának nevezték eleink. A böjt kellős közepén tilos volt húsételeket tilos volt fogyasztani, de fűszeres, édes, tormás étkeket előszeretettel helyeztek az asztalra.

Bár nem szeretnénk már, ha az eső mellé hó is a nyakunkba szakadna, ám ha mégis megtörténik, ugorjunk bele a hóba, jó alaposan dörzsöljük át magunkat vele, mert így egész évben szépek maradunk. Arról nem szól a csízió, hogy a csúnyák is megszépülnek-e ettől, de egy próbát mindenképp megér.

Azt is tartják a régiek, ha márciusban dörög az ég, bizony sok-sok szélre számíthatunk az évben, s ahány napon ködös az idő e hónapban, pont annyi napon lesz eső májusban, ami kétségkívül aranyat ér, de nem lehetne, hogy csak a szántóföldek felett essen? Légyszí!

A márciusban született gyerekeken állítólag különös áldás van; ők felnőve dolgos, gyors észjárású, istenfélő, erkölcsös, igazságszerető emberekké lesznek. Úgy legyen!     

A hónap tobzódik a híres névnapokban. Itt van nekünk, ugye, először Gergely, kinek napjához, 12-én a híres Gergely-járás hagyománya kapcsolódik. E napon kerekedtek fel a diákok, hogy adományokat gyűjtsenek, melyekből azévi taníttatásuk kitelik. A mai horribilis tandíjakat látva lehet, hogy vissza kellene vezetni e szép hagyományt. Aztán jönnek sorban Sándor meg József meg Benedek, akiknek van zsákjukban minden jó (ja nem, az a télapó), de meleg legalábbis. Vagyis mindig abban reménykedünk, hogy van. Már csak azért is jó lenne, ha némi napfényt szórnának a tájra, mert a kalendárium szerint ha e napok valamelyikén szép napos az idő, akkor hosszú, forró nyárban lesz részünk. Ellenben ha beborul Sándor-József-Benedek, lucskos, hideg, kellemetlen ősz köszönt ránk. Nem nagyon értjük az összefüggést, mert hosszú, forró nyár után simán lehet nyálkás ősz, ahogy általában van is, de mindegy: hagyjuk rá a csízióra az okosságot!   

És akkor itt van nekünk még március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Ilyenkor oltják be a fákat, hogy aztán különösen vigyázzanak rájuk. A beoltott fa letört ágából bizony vér folyik, s az nem kimondottan jelent szerencsét a facsonkítóra nézve. De lemetszeni sem szabad az oltott ágat, mert aki erre vetemedik, könnyen megvakulhat. Szóval: a fákkal bánni csak okosan, szépen!

Március 25-én pedig füleljünk és reménykedjünk, hogy nem hallunk semmit: legalábbis a békákat nem. Mert ha e napon megszólalnak a békák, még 40 napig hideg lesz.

Kedves Kétéltűek! Még egy napig bírjátok ki! 26-ától úgy kuruttyolhattok, ahogy a hanghólyagon kifér, de legyetek egy kis belátással ránk, nőkre! Olyan szuper tavaszi kabátok, pulcsik várhatók idén: hagy ne kelljen a fekete pufidzsekiben kornyadoznunk júniusig!