Azaz: hogyan szerettessük meg gyerekeinkkel az operát?

A kérdés: hogyan lehet ezt élvezni…?  –  gyakran felnőttek körében is felmerül. Amennyiben nyitottak, idősebbek is bármikor elkezdhetik a közelebbi ismerkedést. Az alábbi iromány nélkülöz minden tudományos megközelítést, teljesen szubjektív, ám tapasztalaton alapul.

A fővárosiak és a környékén lakók igazán el vannak kényeztetve, mert számos lehetőség közül válogathatnak. Szerencsére, számos vidéki nagyváros is gazdag zenei és vizuális élményhez juttatja lakosait és az odalátogatókat.

Nos, a bevezetést az opera világába nem árt „könnyebb” darabokkal kezdeni. Mondjuk, egy balettel, tánc- vagy daljátékkal!

Javaslom, például, Ifj. Harangozó Gyula - Kocsák Tibor Hófehérke és a 7 törpe című táncjátékát. Az ismert történetet az előadás olyan sok ötlettel képes megjeleníteni, hogy minden korosztály jól szórakozhat. Félősebb gyerekek a banyánál jobb, ha becsukják a szemüket: a táncmozdulatok rendkívül hitelesen képesek életre kelteni az ijesztő, elvarázsolt gonosz mostohát.

Gyerekeknek az első daljátékok között ajánlanám például, Kodály Zoltán Háry János című művét is, ismert magyar dalokkal.

Téli időszakra pedig egy igazi klasszikust javasolnék, Csajkovszkij: A diótörő című balettjét. A történet alapját E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi. A zenéjéből mindenki ismer már részleteket. Nem hiszitek? Csak annyit mondanék: Sivatagi Show! Megvan? Na, ugye! Ennek a lenyűgöző, már kívülről fújt természetfilmnek a zenéje – köztük a Diótörő szvit – ott cseng sokak fülében. Az operaelőadáson pedig a már ismerős zene mellé társuló lenyűgöző díszlet, a táncosok szemet gyönyörködtető mozdulatai minden figyelmet magukra vonnak.

Örökké hálás leszek egykori alsó tagozatos tanító nénimnek, aki elsőként vitt el – vitte el a harmadikos osztályát – az Operaházba, erre az előadásra.

Itt szeretném megjegyezni, hogy Shakespeare Szentivánéji álom című művét akkor sikerült megértenem és megszeretnem, amikor láttam Mendelssohn - Seregi azonos című balettjét a Magyar Állami Operaházban, zseniális rendezésben. Felnőttként. Egészen addig csak kínlódtam vele.

S ha az opera hangulatához, a zenéhez a baletten és egyéb műfajokon keresztül sikerült kicsit közelebb kerülni, akkor a fiatalabb korosztálynak, kezdésként ajánlható például a Varázsfuvola vagy a Sevillai borbély. Kamaszoknak, idősebbeknek nehéz ajánlani, hiszen a kínálat igen széles, leginkább talán Verdi Traviata illetve Othello, Mascagni Parasztbecsület, Puccini Pillangókisasszony előadásokat javasolnám eleinte.

Persze, én elfogult műkedvelő vagyok. Csodálom a zene-, ének- és táncművészek, a rendezők, díszlettervezők, maszkmesterek, s mindenféle varázslatos tevékenységet végzők tehetségét, elhivatottságát, életük munkáját. Ha belegondolok, hány ember tehetsége, kitartása, álma, összehangolt munkája, s a mindenkori környezetük támogatása áll össze egy-egy mű előadásában, szinte beleszédülök a csodába.

A fentiekhez hozzá kell tennem, engem ezek a művek annyira megérintenek, hogy például a Bohémélet vagy a Pillangókisasszony végén kisírt szemmel lépek ki az előadásról, szemem alatt a teljes sminkemmel. Vagy lehet, hogy nem is én vagyok nyápic, hanem az előadás ilyen lenyűgöző?