„Bekövetkezett az, amit mindig el akartam kerülni: belesodródtam a politikába” – írja kormányzóvá választásáról Emlékirataiban vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit 1920. március 1-jén iktatott be a nemzetgyűlés Magyarország kormányzói tisztségébe. Az egykori tengernagy 52 éves volt ekkor, 19 éve élt boldog házasságban jószáshelyi Purgly Magdolnával. Három kamaszt neveltek, mert Magda lányuk két évvel korábban, 1918-ban vörhenyben meghalt. A kormányzói tisztség azonban nem csak Horthy Miklósnak jelentett óriási felelősséget, mint az ország legmagasabb közméltóságának családja, szerettei is reflektorfénybe kerültek.
Horthy Miklós természetesen nem kormányzóvá választásakor sodródott bele a politikába. A Tanácsköztársaság idején hadügyminiszteri tisztséget vállalt gróf Károlyi Gyula szegedi ellenforradalmi kormányában, a proletárdiktatúra bukása után pedig a Nemzeti Hadsereg fővezéreként vonult be a „vörös rongyokba öltözött Budapestre”.
Székely tengerészek
A Horthyak székely származású család, mely a história szerint a 17. században költözött a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére, az egykori Hort (ma Kishort és Nagyhort községek Hajdú-Bihar megyében találhatók, Hort pedig Heves megyében) településre. 1635-ben II. Ferdinánd nemesi rangra emelte Horthy Istvánt; a család címerében egy páncélos kar három búzakalászt tart. A nemesség elnyerésére emlékezve a családban hagyománnyá vált, hogy minden elsőszülött fiút Istvánnak keresztelnek. Az 1868. június 18-án Kenderesen, a nagyapja által létesített birtokon született későbbi kormányzó kilenc gyermek közül az ötödik volt a sorban, ezért a Miklós nevet kapta. Emlékiratai szerint boldog gyermekkora volt rajongott édesanyja, dévaványai Halassy Paula és félve tisztelt atyja, nagybányai Horthy István jóvoltából. Az elemi és középiskola elvégzése után Miklós a fiumei tengerészakadémián kívánta folytatni tanulmányait. „(…) dehogyis gondoltam tengeri csatákra és győzelmekre, csupán arra vágytam, hogy a széles nagy világot megismerhessem. Utazni, minél többet és minél messzebbre utazni. Ezt tűztem ki célomul” – írja. Szülei nem osztoztak Miklós lelkesedésében, mert korábban bátyja a tengerészeti hadapróddá avatása előtti hadgyakorlat közben életét vesztette. A szülők végül zöld utat adtak fiuk törekvésének, s Horthy Miklós 1882 októberében hivatalosan is az osztrák-magyar hadiflotta II. osztályú tengerész-hadapródja lett. Jó néhány év külföldi kiküldetés után hazalátogatva az 1890-es évek végén egy véletlen baráti látogatás alkalmával találkozott először Purgly Magdával, akinek vonzereje feladatta vele korábbi elképzelését, miszerint „tengerésztisztnek sohasem kellene megházasodnia”.
Álomutazásból házasság
Egy velencei utazás után, ahol Horthy tolmácsként kísérte és vigyázta saját nővérét, Magdát és annak testvérét, végleg eldőlt, hogy Miklós és Magda együtt kívánják leélni az életüket. Az esküvőre 1901. július 22-én került sor Aradon, „a Magyarországon szokásos pompával”. Jószáshelyi Purgly Magda az Aradhoz közeli Sofronya-Kürtösön született 1881. június 10-én, tehát majdnem napra pontosan 13 évvel volt fiatalabb férjénél. Anyja korán meghalt, édesapja azonban igyekezett boldog gyermekkort biztosítani neki és három testvérének. Nemes lányként őt is nyelvismeretre, háztartási tanokra, a társasági életre és anyaszerepre nevelték. Magda kiválóan beszélt németül, franciául, rajongott a színházért és ő maga is szívesen adott elő családtagjait fricskázó pamfleteket. Horthynéként mindenben alárendelte magát férje hivatásának, s mint tengerész-katonatiszt-feleség, követte hitvesét annak állomáshelyeire. A legfőbb hadikikötő az 1900-as évek elején Pólában volt (ma Pula, Horvátország), így a Horthy házaspár itt rendezkedett be. Házat építettek nagy kerttel, mert Magda rajongott a virágokért. Élénk társasági életet éltek, Horthyné szívesen látta vendégül a tisztfeleségeket. Első gyermekük, Magdolna 1902-ben született. Őt 1903-ban követte Paulette, 1904-ben István és 1907-ben Miklós. A család Horthy Miklós állomáshelyeinek állandó változásai miatt folyamatosan költözött. Éveket éltek Isztambulban, majd Horthy szárnysegédi kinevezése miatt öt esztendőt Bécsben. A Ferenc József melletti szolgálatról Horthy Miklós azt mondta, ez volt élete legszebb, leggondtalanabb időszaka. A háborút, mikor Horthy a Novara gyorscirkáló kapitányaként sikert sikerre halmozott, családja pólai házukban vészelte át. A háború végén Horthy úgy tervezte, leszerelve Kenderesen telepednek le végleg, s birtokát fogja igazgatni. A Jóisten azonban másként döntött, Horthy Miklósból Magyarország kormányzója, feleségéből pedig főméltóságú asszony lett.
Csak a kötelezőt
Horthy Miklósné direkt módon nem avatkozott a politikába, elfogadta a sorsot, mely őt Magyarország első számú asszonyává tette, de leginkább anyaként, gyermekei boldogulásának letéteményeseként kívánt kiteljesedni, s a nevelésben férje ellenében is övé volt mindig a döntő szó. Az élet „sűrűjébe cseppent” feleségként folyamatosan aggódott szerettei miatt. A kormányzóságba iktatás utáni években alig vállalt közéleti szerepet, hiába kérték a legkülönfélébb irányokból. Páter Zadravecz István, a kormányzóné barátja naplójában így emlékezik meg a főméltóságú asszonyról: „Bájos, finom nő, a nőiesség legragyogóbb koronájával felékítve: mélységes vallásossággal. Nagy, nyílt tekintete, mely a Várba vonulás után feltűnő ijedtté lett. (…) Panaszai szerint attól félt mindig, hogy férje ellen merényletek lésznek, sőt őt magát és gyermekeit a Vár ablakaiból hajigálják le a mélységbe…” A rajongást, ünneplést mindig azzal hárította el, hogy ő csak véletlenül épp a kormányzó felesége, s nem az ő érdeme a rangjának kijáró tisztelet. Szerénységét mi sem jelzi jobban, mint hogy a Budavári Palota 814 helyiségéből mindössze kilenc szobát lakott a család, a megalománia igen távol állt mind tőle, mind férjétől. Magdolna legjobban Kenderesen érezte magát, mert ott, távol a protokolláris kötelezettségektől, igazán önmaga lehetett, s a falubeliekkel is bensőséges kapcsolatot alakított ki, rendszeresen jótékonykodott Kenderesen, s társadalmi szerepvállalása is leginkább a segélyakciók szervezésében domborodott ki. Beiktatásuk évétől minden esztendőben ún. nyomorenyhítő akciót szervezett, melynek „bevételeit” karácsonykor osztották szét a rászorulók között. Régi filmhíradófelvételen is hallható a kormányzóné tiszta, nyugodt hangja, melyen adakozásra buzdít és megköszöni a felajánlott javakat. Rákospalotán ingyenkonyhát és szeretetotthont létesített, az újlipótvárosi szegények megsegítése iránti hálából pedig 1938-ban a helyi törvényhatósági bizottság a 13. kerületet Magdolnavárosnak keresztelte el.
Német fogság
Az 1944. októberi kiugrási kísérlet kudarca után a Horthy család a németek fogságába került. Fiuk, Ifj. Horthy Miklós a proklamáció napján, október 15-én esett Hitler fogságába, s az ő életével zsarolták a szüleit. A bajorországi Schloss Hirschbergben töltött bő egy évet dokumentálja Horthy Miklósné tavaly megjelent Naplója. A szinte naponta író kormányzóné feljegyzései szigorúan a száraz tényekre fókuszálnak, politikai véleményt, elemzést nemigen enged meg magának. A hétköznapi élet történéseit ismerhetjük meg rövid jegyzeteiből, az étkezések minőségétől a napirenden át a kis unokájukkal és rajongott menyükkel, özv. Horthy Istvánnéval töltött mindennapi rutin képezi a jegyzetek gerincét. Mégis, a sorokból süt a tehetetlenségbe száműzött édesanya aggodalma (fiáról, Miklósról semmi hír), az ország első számú asszonyának nemzete iránti féltése, szorongása, s amikor 1945 tavaszán férje, Horthy Miklós amerikai fogságba kerül, a másik felét elvesztő feleség szinte tapintható feszültsége. Horthy Miklósné Purgly Magdolna elsősorban családkovász volt, és csak másod-, sokadsorban közszereplő. Naplójából egy olyan szerető, egymást óvó, támogató kisközösség mindennapi élete rajzolódik ki - dacolva a korabeli támadásokkal, gáncsoskodással, mert a néhány évtizede élőknek is bőven volt ebben részük -, melynek tagjait lélekben senki és semmi nem szakíthatta el egymástól.
Horthy Miklósné ma 58 éve, 1959-ben, 78 évesen hunyt el a portugáliai Estorilban.
