"Imádom etetni a számomra fontosakat!" - Romics Bea gasztrobloggerrel beszélgettünk

nov. 27., 2016

"Imádom etetni a számomra fontosakat!" - Romics Bea gasztrobloggerrel beszélgettünk

Romics Bea vagány, fiatal anyuka, gasztroblogger, akinek Instagram oldala igazi kincsesbánya, szemet-gyomrot gyönyörködtető kánaán. Ételei majd’ kiugranak a kétdimenzióból, s olyan ínycsiklandóan tálal, hogy szinte érezzük a grillcsirke vagy akár az édesburgonyás lapkenyér illatát. Bea folyamatosan kísérletezik, merészen kombinál, így napról napra csuda dolgok kerülnek ki a konyhájából. Jövő héttől állandó szerzőnk lesz, ismerjétek hát meg! Blogja függőséget okoz, de szerencsére egészséges!  

IgenÉlet: Néhány hónapja bukkantunk a SZOTYIMŰVEK nevű blogodra, az Instagramon pedig szotyi_creations-ként (ITT) posztolsz. Mindkét felületen a könnyedség, a színes fotók és a hagyományos ételek kreatív újragondolása fogott meg bennünket leginkább. Hogy kezdődött ez a szerelem? 

Romics Bea: Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled! Sosem terveztem, hogy egyszer gasztroblogot fogok írni, az egész tulajdonképpen egy edzésnaplónak indult, lassan két éve. Ezzel persze diéta is járt, és mivel szerettem volna kicsit kitörni a natúrhús-pároltzöldség-rizs szentháromságból, igyekeztem némi színt vinni az étkezésekbe, pláne, hogy nem csak én, hanem a család is „kénytelen” volt azt enni, amit én. Elkezdtem fotózgatni a tányérom, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az emberek kíváncsiak rám és a receptekre. Persze azóta a diétának vége, de továbbra is igyekszem egészséges(ebb) alapanyagokat használni.

Bea

IÉ.: Mindehhez honnan merítesz ihletet? Mit tartasz a „legfontosabbnak” a főzésben? Vagy úgy is kérdezhetném: mit jelent neked az ételkészítés? 

R.B.: Szerintem az ételkészítés egy csodás, kreatív tevékenység. Van, aki lazításként olvas, vagy elmegy futni, nekem ez a főzés. Kikapcsol. Szeretem látni, ahogy egy elképzelés testet ölt, és imádom etetni a számomra fontosakat. Valószínűleg ennek az is oka, hogy gyerekkoromban a családban mindig fontos helyet foglaltak el a közös étkezések, és bízom benne, hogy amikor a lányom majd visszagondol ezekre az időkre, ő is így emlékszik majd. Ezen kívül a sütés, főzés - pláne a tésztagyúrás - remek alkalom a közös játékra is.

Sok forrásból merítek ihletet. A Pinteresten például nagyon el tudok veszni. De szívesen készítek hagyományos ételeket is, egészségesebb alapanyagokból. A lányom is inspirál, a kedvenc, nyers sütőtöksalátám például neki köszönhető. És nagyon, de nagyon vonzódom a furán (hmmm…betegen?) hangzó ételekhez, mint mondjuk az édesburgonyás csokitorta, vagy az össze nem illő ízekhez, mint a bazsalikomos céklafagyi. (Nevet.)

Bazsalikomos céklafagyi

IÉ.: Egy ízkombináció szerintem csak addig tűnik „betegnek”, amíg meg nem győződtünk arról, hogy nagyon is passzolnak egymáshoz az elsőre meghökkentő alapanyagok. Az egyetemi szobatársam kedvenc édessége a rántott Snickers volt, az almát pedig ketchuppal ette. Az előbbit izgalmasnak találtam, az utóbbi azonban bizarr volt az ízlésemnek. Ha vonzódsz az érdekes – nevezzük így – ízkombinációkhoz, biztosan a kedvenc alapanyagaid sem hétköznapiak.  

R.B.: Igen, vannak kedves alapanyagaim. A cékla és a sütőtök például hatalmas szerelmem. Akár édes, akár sós változatban jöhetnek.

Házi gnocchi karamellizált magokkal

IÉ.: Egyedi és közvetlen a stílusod. A sok-sok gasztroblog között is felismerhető a modern, vagány, fiatal anyuka minden rezdülése, aki azonban meglehetősen tudatosnak tűnik. Rengeteg zöldséget használsz, s ahogy említetted, a családod is azt fogyasztja, amit te nap mint nap megálmodsz. Hogy lehet rávenni ma egy gyermeket, hogy kilépjen a hamburger-pizza-krumpli nyújtotta „komfortzónából”? Te hogy csináltad? 

R.B.: Fogalmam sincs. (Nevet.) Szeretnék azzal hízelegni magamnak, hogy őrülten tudatosak voltunk, meg hogy a jó példa megadta az alapokat, de az az igazság, hogy szerintem csak mázlink van aprólábúval. Imádja a nyers zöldséget, a gyümölcsöket. Tök vicces, hogy mikor a piacon vásárolunk, az ő kezében nem túrórudi van, hanem egy savanyú uborka. Lehet, hogy genetika? Édesanyám szerint pont ilyen voltam én is gyerekkoromban… Néhány évvel ezelőtt, mikor csemete még tervben sem volt, elkezdett foglalkoztatni a táplálkozás. Meggyőződésem lett – ez egyébként azóta sem változott –, hogy a sok tartósítószerre, állományjavítóra, ízfokozóra és a mindenféle kiolvashatatlan nevű vegyi anyagra nincs szükség az ételekben. Gondolom, ezzel most nem mondtam újat. (Nevet.) Amit lehetett, igyekeztem kizárni az étrendünkből. Itthon sütöttem a kenyeret, készítettem a felvágottat, és mindent, amit csak lehetett. Persze Gréti születése után is hasonlóképpen vélekedtem erről. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen mindent eszünk, csak nem a kész, bolti vackot, hanem a házi változatot. Vagyis eszünk pizzát és hamburgert is, csak nálunk otthon készül tészta vagy a hús, meg a buci is.

Céklaburger

IÉ.: Aki ennyire tudatos, az valószínűleg az ünnepi készülődésbe is belecsempészi az egyéniségét. Melyik a kedvenc ünneped, s hogyan készülsz rá?

R.B.: Abszolút karácsonymániás vagyok. Kérdezd meg a férjemet! Nyár közepén már simán szól otthon a Jingle Bells. Igen, tudom… Néha nekem is kínos… (Nevet.) Tulajdonképpen nem is a karácsonyt várom, hanem inkább az arra való készülődést, a hangulatot igyekszem minél jobban kiélvezni. Mivel a családban - szerencsére - néhány éve beszüntettük az őrült ajándékozást, így az ezzel járó stressz megszűnt. Csak apróságokat adunk egymásnak, így tőlem évek óta gasztroajándékokat kapnak. Ezek elkészítése pedig öröm, és nem nyűg.

Lilabatátás pite

IÉ.: Remélem is, ugyanis elfogadtad a felkérésünket egy karácsonyi sorozatra. Így az elkövetkező hetekben az IgenÉlet olvasói is gasztroajándékokkal gazdagodnak általad. Első körben: van gyakorlati tanácsod arra vonatkozóan, hogyan tegyük őrületmentessé a karácsonyi készülődést? Milyen izgalmas ételekkel készülsz nekünk?

R.B.: Mindent érdemes időben elkezdeni! Például már nyár közepén. Na jó, csak vicceltem, nem mindenki olyan elmeroggyant, mint én. (Nevet.) Szerintem felesleges a tökéleteshez ragaszkodni, inkább élvezd ki, amit csak lehet. Ha az ember sok év múlva visszagondol, biztos nem a csillivilli asztalra vagy a tökéletesen sült húsra fog emlékezni, hanem, hogy boldogan és vidáman töltöttétek az estét. Úgy gondolom, hogy a karácsonyi menü mindenhol szent és sérthetetlen, ezért ebbe nem is mennék bele, viszont hozok majd egy fehér trüffeltortát, ami karácsony első vagy második napjára igaz villantós desszert. Éppen dolgozom egy kuglófrecepten, ami reményeim szerint kicsit egészségesebb lesz, mint hagyományos társai, vagyis nem lesz tele például vajjal, és fehérliszt sem lesz benne. Mutatok majd néhány utolsó percben összedobós ajándékot a konyhából, és néhány egyszerű, de dekoratív falatkát a vendégseregnek, természetesen karácsonyra hangolva.

Házi ravioli

IÉ.: Alig várjuk. Nemrégiben azonban a barátnőddel kijjebb tártátok a gasztrokaput, s új blogot indítottatok, Our little creations néven. Mi várható az új kincsesbányától?

R.B.: Igen. Bár Dórival csak nemrég ismerkedtem meg az Instagramon, de mikor végre személyesen is találkoztunk, egyből hatalmas volt az összhang. Azóta napi kapcsolatban vagyunk, és néhány hete felmerült, hogy kéne készítenünk valami közös, karácsonyos posztot, ajándékokkal, dekorcuccokkal stb. Annyira elszaladt velünk a ló, hogy jobbnak láttuk, ha inkább indítunk egy blogot, amin az összes ötletünket, tippünket meg tudjuk mutatni. Persze itt is vannak – lesznek – ehető dolgok, mert azért nehéz elszakadni a hobbitól, de szeretnénk más, handmade ajándékötleteket is adni. Ilyen például a nemrég Dóri által készített fonalgrafikás fatábla. Nézzétek meg ITT.

(A nyitóképen: Házi ribizlilekvár kéksajttal.)

Vona-Szabó KrisztaVona-Szabó Kriszta

Hozzászólások