A kisképen olvasható két mondat nagyon egyszerűen hangzik. És valójában egyszerű is. Ingrid Bergman, akitől az idézet származik, mert szabálytalan életet élni. Felborította polgári életét, elhagyta férjét a mindent elsöprő szerelemért. Válása és Roberto Rossellinivel való kapcsolata miatt kiátkozta Hollywood, ő azonban magasról tett az álszent konvenciókra, élt, ahogy a szíve súgta. Az idő is őt igazolta: hét év "száműzöttség" után, 1956-ban másodszor kapta meg az Oscar-díjat.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindannyian eredetiek vagyunk. Óriási energiákat fektetünk abba, hogy "valamilyenek" legyünk, vagy legalább "valamilyennek" tűnjünk. Valakihez hasonlítsunk. Közben feloldódunk a nagy megfelelési kényszerben, s csak bénán topogunk egy olyan szerepben, jelmezben, amely egyáltalán nem illik hozzánk. Egyszerűbb önmagunkat adni. Nem leszünk mindenki számára vonzók, lehengerlőek és utánozhatatlanul érdekesek, de lesznek olyanok, akik a mi társaságunkban érzik a legjobban magukat. És ez a fontos. A harmónia, önazonosság, a jó és rossz tulajdonságaink ismerete okozta magabiztosság. Ahogy a 101 éve született, és pontosan ma 34 éve elhunyt svéd színésznő javasolta.