Két éve döntöttek úgy a svájciak, hogy új himnuszt választanak maguknak, mert a korábbit sokan nem érezték elég magasztosnak. Az alpesi országban 215 beérkezett pályaműből egy teológiaprofesszort, slammert és jódlioktatót is soraiban tudó „szakmai zsűri” választotta ki az újat 2015 őszén. Nagy újítás nem történt, mert az új nemzeti dal a régi dallamára íródott, modernebb szöveggel. Hivatalosan azonban a mai napig nem váltotta le az 1841-ben Leonhard Widmer svájci német költő verséből született, s Alberich Zwyssig cisztercita pap és kórusvezető által megzenésített Svájci zsoltárt.
De mi is volt a baj az 1981 óta hivatalos himnusz, Svájci zsoltárral? Svájcban már 2013 nyarán felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a himnusz túl elavult, ráadásul sértheti a vallástalanok és a politeisták (többistenhívők - akármit is jelentsen ez a 21. században) érzékenységét. Valóban. A Svájci zsoltárnak olyan sorai vannak, mint „Amidőn vöröslik az Alpok jeges hava, / Imádkozzatok, szabad svájciak, imádkozzatok! / Ájtatos lelketek megsejti / Istent a fennkölt hazában, / Istent, az Urat a fennkölt hazában" (Hering József fordítása – a szerk.). A Svájci Közhasznú Társaság (SGG) - mely a nemzeti értékek és érdekek megőrzéséért felelős - érvelése szerint egy új himnusznak klasszabb(sic!), modernebb, a hallgatóságot sokkal inkább magával ragadó műnek kell lennie, hisz a jelenlegi egy keresztény népének és egy időjárás-jelentés keveréke. 2014 elején a berni kormány pályázatot írt ki tehát egy új nemzeti dal megkomponálására. Bárki, tényleg bárki nevezhetett saját pályamunkával, nem kellett a Svájc lakosságát kitevő négy fő nemzet tagjának vagy svájci állampolgárnak lennie. Aki úgy gondolta, jó ízléssel érti Svájc szellemiségét, beadhatta művét. Bárki, tehát egy Svájcban néhány hónapja élő afrikai vendégmunkás is. A több mint 200 munkából a zsűri kiválasztott hatot, melyeket mind a négy hivatalos nyelvre (német, olasz, francia és rétoromán) lefordítottak, s a Svájci Ifjúsági Kórus előadásában feltettek a netre. Ezekre lehetett szavazni 2015 őszén.
Deutschland, Deutschland über alles? Vagy nem?
De nem Svájc az egyetlen ország, ahol változik, változott a himnusz. A ma is hivatalos német nemzeti himnusz dallamát Joseph Haydn szerezte még 1796 őszén, ráadásul szülőföldje, Ausztria számára, II. Ferenc német-római császár tiszteletére. A zeneszerző csak az első sort kapta meg – "Isten óvja Ferenc császárt!" -, ehhez kellett hazafias dalt komponálnia, ugyanis a Napóleon által fenyegetett Osztrák Császárság alattvalóiban fel kellett erősíteni a nemzeti öntudatot. A „Gotterhalte”-ként is ismert szerzemény szövegét Lorenz Leopold Haschka jezsuita tanár jegyzi. Az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaiként mi, magyarok is kénytelenek voltunk ezt elfogadni. 1871-ben, a német egyesítéskor az addigi porosz himnusz vált hivatalossá, melynek érdekessége, hogy dallama megegyezett az Egyesült Királyság mai himnuszának (God save the Queen) dallamával. 1841-ben a „Gotterhalte” a régi dallamon új szöveget kapott August Heinrich Hoffmann von Fallersleben jóvoltából, aki Helgoland szigetének annektálása alkalmából írta a Németek dala című költeményt. Ennek első sora a híres „Deutschland, Deutschland über alles”, vagyis Németország mindenek felett. Hivatalos német himnusszá 1922-ben Friedrich Ebert, a weimari köztársaság első elnöke tette Fallersleben versét. A hitleri Németország sem változtatott a himnuszon, csupán ünnepi alkalmakkor együtt használta a később mártírrá lett náci mozgalmár, Horst Wessel által komponált hazafias dallal, a "Magasra a zászlót!" kezdetűvel. A mai napig a Németek dala Németország himnusza, de a második világháborút követő időszakban csak a harmadik versszakát énekelték, mert úgy vélte a német vezetés, hogy az első két versszak Európában visszatetszést kelt (a második a német nők nagyszerűségét emeli ki). A nyolcvanas években csak a Haydn-dallam csendült fel a németek tiszteletére szöveg nélkül. Végül 1991-ben Richard von Weizsäcker elnök és Helmut Kohl kancellár levelezése hivatalossá tette, hogy a harmadik versszak tekintendő Németország himnuszának. Törvény nem tiltja tehát a teljes vers használatát. Így fordulhatott elő 2011 nyarán a szegedi kajak-kenu világbajnokságon, hogy a női kajak kettes győztes párosának tiszteletére a „Deutschland, Deutschland über alles” csendült fel.
God save the Brits
Míg a svájciak elégedetlenek voltak a saját himnuszukkal, mert archaikusnak, túl pátoszosnak találták, az Egyesült Királyság alattvalóinak megfelel a saját nemzeti daluk. Pedig a "God save our gracious Queen" kezdetű himnusz az uralkodó iránti feltétlen tiszteletről árulkodik, s egy gyönyörű fohász a Mindenhatóhoz. A mai is használt formáját az 1740-es évek óta éneklik, mikor is II. György király tiszteletére született az „Isten óvd a mi nagy királyunkat, Györgyöt” kezdetű strófa. A brit himnusz szövege rugalmas, attól függően használják a király vagy királynő kifejezéseket, éppen ki ül az Egyesült Királyság trónján. A 18. században az angol himnusz dallamára (ami tulajdonképpen porosz eredetű) alkottak saját szöveggel nemzeti dalt a finnek, a lichtensteiniek, akkor még a svájciak és az oroszok is.
Magyarország – a harangok szava
A himnuszreformerek azt felejtik el, hogy a nemzeti himnuszok elődei általában olyan fennkölt egyházi és hazafias népénekek voltak, amelyek tartást, identitást és összetartozás érzést nyújtottak adott nemzetnek. Ezek a pozitív jelentéstartalmak erősítettek akár nemzeti himnusszá egy-egy közösségi éneket, vagy ezen a nyomvonalon keletkeztek a mai napig használatos hivatalos zeneművek, mely az országok jelképeiként is felfoghatók. A 17-18. században a „Boldogasszony anyánk” kezdetű egyházi ének volt a magyarok lelki himnusza. Majd, ahogy fentebb említettük, az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalóiként a Gotterhalte számított nálunk is hivatalosnak, ám a szabadságvágyó magyar szívnek szüksége volt saját dalra, mely a mi sóhajainkat, a mi vágyainkat, a mi néplelkünkből fakadó fohászokat jeleníti meg. Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg a Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból című költeményét, mely először 1828-ban jelent meg az Aurora folyóiratban. A vers nagyon kedvelt lett a nemzeti önállóságra és önbecsülésre szomjazó magyarság körében, így ezt az öntudatot erősítendő, Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1844-ben pályázatot ír ki Kölcsey Hymnus-ának megzenésítésére. Erkel Ferenc ekkor a Nemzeti karmestere volt, s az igazgató, Bartay erőteljesen kapacitálta az idős mestert is pályamű beadására. Gárdonyi Géza Erkel-emlékkönyvében az idős zeneszerző így emlékszik vissza a Himnusz dallamának keletkezésére: „Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a Himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első tanítómesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: - Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott, a szoba csöndességében, megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz, amint ma ismeri.” Erkel megnyerte a pályázatot és az ezzel járó húsz aranyat, no meg az örökkévalóság dicsőségét.
Új állja a helyét?
Ha Rákosi Mátyáson múlt volna, az 50-es évektől már nem a jelenlegi lenne a „dolgozó nép” himnusza. Ahogy egy anekdota feljegyezte, „népünk bölcs vezére” szerint „az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség Isten nevével kezdődjön”. Épp ezért a kommunista vezetés felkérte Illyés Gyulát, hogy írjon új verset, Kodály Zoltánt pedig, hogy zenésítse meg az új himnuszként szolgáló költeményt. Mind Illyés, mind Kodály felháborodottan utasították vissza a megkeresést. Illyés azt mondta: „Meg van az már írva”, Kodály pedig: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet”. Való igaz, hosszú évtizedek óta újra és újra felharsannak olyan hangok, melyek szerint Kölcsey költeménye és Erkel dallama a pesszimizmus és a mélabú manifesztációi, s épp itt volna az ideje annak, hogy egy optimistább, a fohász helyett inkább induló jellegű, diadalmas zeneművet alkosson valaki, s azt tegye a magyar állam hivatalos himnusszá. Ezek az „elégedetlenségi szólamok” azonban eddig nem érték el a többségi társadalom ingerküszöbét, így rétegportálok és Facebook-csoportok felvetései maradtak. Pedig 2014-ben még a dailykost.com nevű amerikai blog is foglalkozott a magyar himnusz hangzásvilágával. Ha még csak foglalkozott volna! De egyenesen a világ legrosszabb himnuszának titulálta nemzeti imádságunkat, mondván a vers túl sötét és depressziós. Míg a legtöbb ország nemzeti indulója harcias és büszke, addig a miénk fáradt és szomorú. Érdekes kérdés, vajon ki által figyeltek fel a blog szerkesztői a magyar himnuszra, kinek volt fontos, hogy egy ilyen témájú, elmarasztaló cikk jelenjen meg egy kicsi amerikai blogon. Az nehezen hihető, hogy a szerkesztők éjt nappallá téve elemezgették a Föld majd’ 200 országának himnuszait, s egyszer csak a homlokukra csaptak: - "Megvan, megvan. Ez a magyar valami rettenetes. Szavazzuk meg minden idők legrosszabb himnuszának!" Az eredeti Erkel-művet senki nem merte eddig kilúgozni, két éve azonban a hivatalos sporteseményeken addig játszott több mint kétperces Himnusz-változatot 90 másodpercesre kurtították, s gyorsabbá, lendületesebbé, az alkotók szerint férfiasabbá tették.
Tény, a himnuszunk tényleg lassú, szomorú és depresszív. A Magyar Kultúra Napjához (január 22., azaz ma) kapcsolódóan évről évre felmerül, hogy le kellene cserélni, mert ha „nemzeti imádságunk” optimista és diadalmas lenne, az hatna a mentalitásunkra is, s erőt meríthetnénk belőle a jövőre nézve. A svájci himnuszcsere kapcsán két éve az egyik hazai hírportál Facebook-oldalán közvéleménykutatást tartott, vajon a magyar himnusz is megérett-e a cserére. A válaszadók fele-fele arányban voksoltak a megtartásra és a menesztésre. De ami ennél is érdekesebb, a szerkesztők várták az ötleteket arra vonatkozóan is, ha a Kölcsey-Erkel párosnak mennie kellene, vajon milyen dalokat hallgatnának szívesen nemzeti ünnepeinken az olvasók. Az eredmény letaglózó. Volt, aki Bródy János Ha én rózsa volnék-jára ünnepelne, más a Republic Repül a bálna-ját hallgatná szívesen mondjuk egy március 15-én, de érkezett voks a Bëlga zenekar Gyarmat című számára és ByeAlexre is. Ha ezeken az olvasókon múlna, Kölcsey és Erkel Ferenc valószínűleg még a tévéműsor előtti válogatón kiesnének egy tehetségkutatóban.
Haladni kell a korral, az tény, előfordulhat, hogy a korszerűtlen dolgokat könnyebben befogadhatóakkal kell felváltani, de mindennek van egy érési folyamata, mely a végén megszüli a közösség valamennyi tagja számára üdvös megoldást. Egy nemzeti himnusz – mely ráadásul égi talajon álló nemzeti büszkeséget hirdet - azonban többet érdemel annál, mintsem közösségi oldalakon szavazgassunk róla, s így taszítsuk le évszázados trónjáról, akár a tavalyi tehetségkutató beporosodott győztesét. Csak nemzeti konszenzussal lehet új himnuszunk, ami a mai, ezerfelé szakadó és húzó magyar közéletben szinte lehetetlen küldetés.
