Hétköznap reggel 5 órakor csörög a telefonom. Kezdetben megmozdulni sem tudok, bénult testtel ébredezem, próbálom magam összekaparni. A puha, meleg és jóságos ágyból kikelni a nap legnehezebb pontja. Különösen, ha a szoba hőmérséklete nagyon hűvös, kint pedig még sötét van. Szédelegve botorkálok a fürdőszobába, zuhanyozok. Arckrémezek és iszom, vagyis hidratálok kívül és belül. Dobok egy kis sminket, közben megnézem az előző napi megosztott tartalmakat a videómegosztón. Felöltözöm, rendberakom a hajamat és elindulok munkába.

A busz minden reggel dugóban vesztegel, ha a dugón felül még baleset is van, akkor bizony gyalog gyorsabb lenne, ha nem lennék ilyen piszok lusta minden reggel. Ilyenkor általában megválaszolok néhány e-mailt, ezzel hamar végzek, aztán beszundizom. Nem nagyon van olyan reggel, amikor teljes éberséggel tudom végigülni a hosszú és lassú utat. A végállomáson azért többnyire felébredek, nem megyek még egy kört! :) Beérek a munkahelyemre, végigdolgozom a 8-10 órát, azután hazasietek. Igyekszem este 10 óra körül lefeküdni, többnyire sikerül, de nem mindig.

A péntek és a szombat a kedvenc napjaim. Ilyenkor már végre a saját bioritmusom szerint élek. Éjjel 1-2 körül fekszem le és reggel 9-10 körül ébredek. Ilyenkor érzem magam kipihentnek, aktívnak. Óraszámot tekintve nem biztos, hogy sokkal többet alszom, de az, hogy későn fekszem és későn kelek, sokkal kényelmesebb és kellemesebb számomra. Este vagyok kreatív, ilyenkor indulnak be az energiáim. Így volt ez mindig, már gyerekkoromban is. Egyszerűen képtelen voltam a nulladik órára beérni az iskolába, viszont akkor volt a kórusfoglalkozás. Nagyon szerettem volna kórustag lenni, de mivel ennyire korán felkelni nem tudtam, inkább nem vállaltam a korán kelést és a kórust sem. Később volt olyan munkahelyem, ahol be kellett volna mennem másnap reggel 6 órára, ezért inkább soha többé nem mentem be. És ezt még most is megtenném! :)

Ismert tény, hogy az emberek egy része a pacsirta típusba tartozik, azaz korán fekszik és korán kel, másik része pedig bagoly típusú, azaz későn fekszik és későn kel. Már amennyiben a társadalmi és gazdasági kötelezettségek lehetővé tennék, hogy mindenki a saját bioritmusa szerint éljen. Az emberek majdnem fele a bagoly típusba tartozik, de a társadalom a pacsirta életmódra van berendezkedve. Így mi, baglyok, ezzel minden nap megküzdünk. Én nem szeretem a kávét, a koffeinre is eléggé érzékeny vagyok, így nem számíthatok erre a segítségre, de sok bagolytársam indít ezzel reggelente.

Mivel a cirkadián ritmus, azaz az alvás-ébrenlét szabályozása genetikailag meghatározott, ezért nehezen lehet rajta változtatni. Kronoterapeutától lehet segítséget kérni, aki segíthet a biológiai óránkat átállítani, szomnológustólpedig kérhetünk a helyes és jó alváshoz tanácsokat. Mivel az alvás-ébrenlét ciklus a testünkben több hormon és ingerületátvivő anyag szintjét szabályozza, ha folyamatosan keveset alszunk, akkor ezek hosszú távon sérülnek. Depresszió, cukorbetegség, magas vérnyomás lehet a következmény. És akkor még olyan dolgokkal is meg kell küzdenünk, mint az óraátállítás, ami konkrétan fizikai fájdalmat okoz, vagy utazás esetén a jetlag, azaz az időzónák változása miatti tünetegyüttes.

Azt gondolom, hogy ezzel pontosan tisztában vannak a döntéshozók, vállalati és állami szinten egyaránt, mégsem sokat tesznek annak érdekében, hogy például egy rugalmasabb munkarenddel segítsék a későn kelőket. Pedig sokkal lojálisabb lenne egy bagoly munkatárs egy olyan céghez, ahol figyelembe veszik az ő igényeit. Rengeteg olyan feladat van, amit meg lehet csinálni délután is, miért ne lehetne igény szerint későbbre tolni a munkakezdést? Ez nem egy ördögtől való dolog. Az iskolai tanórák is kezdődhetnének 9-kor, előtte pedig a korán kelőknek lehetne napközi vagy szabadfoglalkozás. Egy sokkal emberbarátabb hely lehetne így a világ. Mivel az ipari társadalom a legvégét járja és az emberek egyre kevésbé tűrik, hogy gépként bánjanak velük, nagy reményem, hogy az információs társadalom sokkal nyitottabbá válik ezekre a megoldásokra.

Mondják, hogy aki korán kel, aranyat lel. Az arany a mondásban a napfelkelte szépséges színeit jelenti. Kétség sem fér hozzá, hogy gyönyörűséges. De én a magam részéről szívesebben sütkérezem a Hold ezüstös fényében!

(Cikkünk 2017. március 31-én jelent meg.)