Ha rajtam múlna, a bulvár bizony éhen halna. Nem böngészgetem ugyanis naphosszat a pletykaoldalakat, nem követem a hírességekkel kapcsolatos újdonságokat. Egyetlen hely van, ahol belebotlok a celebmagazinokba – ez pedig a fodrászüzlet. De nem vagyok hipokrita sem: ha a kezem ügyébe kerül egy ilyen típusú „okosújság”, átlapozom. Azt nem mondom, hogy naprakész leszek egy-egy médiabohóc életéből, inkább csak a ma futó trendek maradnak meg bennem.

Ma pedig a magánéleti cupák az, amit folyamatosan feltálalnak a közönségnek, hagy szopogassák csak le róla a zsíros cafatokat. Pontosabban a házassági válságra, a veszekedésre, zűrzavarra és/vagy az egyes celebpárok válási procedúrájára zoomolnak a szerkesztők, megy az adok-kapok, az üzengetés, a méltatlankodás, egymás ócsárlása a nyilvánosság előtt. „XY kipakol”; „Vége az álomházasságnak, XY elköltözött!”; „X rajtakapta Y-t Z-vel a saját ágyukban!”; „Már megbánta X, hogy hozzáment Y-hoz”; „Mégsem X az igazi! Minden szaftos részletet elmond Y!” – ilyen főcímek ordítanak a főoldalakról.

Ha csak a fele igaz annak, amit a heccújságírók a hírességek szájába adnak, az is elborzasztó. Bennem ugyanis ezek a hírek tovább élnek, nem csak egy ütős mondatot jelentenek, hanem a hétköznapi életet is. A smink, a reflektorok, a kattintások, a pózok és műmosolyok nélküli mindennapokat. Elképzelem ezeknek a felelőtlen embereknek a gyerekeit, akiknek a feje felett megy a cirkusz.

Mit érezhet az a kisiskolás vagy kamasz, aki naponta többször szembesül azzal, hogy az anyja meg az apja irtják egymást különböző csatornákon? Sosem értettem, hogy lehet annyira mélyre jutni egy kapcsolatban, hogy a szakítás után ocsmány dolgokat üvöltöznek vissza egymásra a felek, de olyan ocsmányakat, melyeket még a saját családjuknak sem kellene tudniuk, nemhogy a nagy nyilvánosságnak! Hogyan lehet úgy élni, látszólag szerelemben, hogy a pár egyik tagja feljegyzéseket, fotókat készít, „terhelő bizonyítékokat” gyűjt a kedveséről éveken át, arra gondolva, ha egyszer megromlik a házasságuk, legyen mivel kereskedni…

Fel nem foghatom, hogy azok, akik egyszer szerették egymást, egy családot alkottak, egymás mellé feküdtek le hosszú éveken át, egymás mellett ébredtek reggel, látták egymást mindenféle állapotukban, átélték közösen a szülővé válást, egyik pillanatról a másikra olyan fenevadakká válnak, akiknek a másik jelenti a levadászandó zsákmányállatot…

Egy kapcsolat megromolhat. Az esetek többségében meg is romlik. Sajnos. A valasinfo.hu adatai szerint, míg az 1980-as években 1000 házasságkötésre kb. 350 válás jutott, napjainkban ez a szám majdnem 600. Az „ásó-kapa-nagyharang” manapság már semmit nem jelent. Pontosabban annyit igen, hogy az elvált felek legszívesebben elásnák egykori szerelmüket.

Bereczki Sándor lelkész beszélt egy kamaszlányról egy interjúban, aki arról panaszkodott, ő az anyját és az apját is ugyanúgy szereti, de amikor meglátogatja őket, mindig a másik hibáit szidják őbenne. – Tiszta apád vagy, amikor ezt és ezt csinálod! – mondja az édesanyja. – Na, anyádra ismerek ebben az arcodban! – minősíti lekicsinylően az édesapja. A gyerek pedig kétségbeesetten próbálja lehántani magáról az egyik és a másik hibáit is, hogy megfelelhessen, holott „nem én váltam el tőlük, ők váltak el egymástól” – fakad ki keserűen.

Ha hihetünk a – meglehetősen lesújtó – statisztikáknak, ma Magyarországon kb. 800 000 gyerek él elvált szülők gyermekeként. E gyerekek több mint 80%-át az édesanyjuk neveli életvitelszerűen. Gondoljunk bele, mi lenne, ha minden anyuka a magazinok „sztárjaihoz” hasonló mentalitással, folyamatosan a volt férje ellen uszítaná a közös gyermekeiket? Így is nagyon nehéz fenntartani a törékeny harmóniát egy szakítás után, borzasztóan nehéz a gyerekeknek túltenniük magukat egy váláson. Ebből a szempontból nincs különbség egy celebcsemete és egy hétköznapi gyerek között.

Lehet, hogy amíg „fut a szekér” egy bulvárszereplővel, addig minden róla szóló hír hozhat a konyhára. Rövid távon. Csak aztán a megkeresett pénzét költheti gyerekpszichológusra meg nevelési tanácsadóra. Bár ezzel meg újra szerepelhet a címlapokon, mint aki „Nem érti, hol rontotta el”…