A héten egészséges életmód meg az odáig vezető út stb. De: gyermekkorunkban még nem volt papírunk arról, hogy ételérzékenyek vagyunk, a fogyókúrák nagyjából az „Egyél kevesebbet és mozogj többet, lányom!” atyai jótanácsban merültek ki. Nosztalgiázni jó. Nosztalgiázni kell. És nosztalgiázunk is a gyerekkorral, amikor még bármit megehettünk, mert a pubertásig egyszerűen minden leolvadt rólunk. A kiadós vacsi után egy falat (vagy több) édesség? De még milyen izgalmas nyalánkságok voltak!

1. Kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik. M-m-m-mókuskáim! Nem bánjátok meg, ha rám hallgattok! Mókus mama és a kismókusok. Meg az általuk reklámozott mogyorókrém! Egy kávéskanálnyi tartalmazta egy fejlődésben lévő gyermek három havi cukorszükségletét, de mi imádtuk! (Ahogy imádtuk a Jugóból behozott, üvegpoharas változatát is.)

2. Csak mi akartuk megverni a Bedeco reklám suta szereplőit?

- Mi az, amit iszol? Kakaó?

- Nem. Bedeco.

- Miiii?

- Bedecoooo!!!  

Egészen rettenetes volt. A lefekvés előtti meleg kakaó viszont jólesett. Csak utána ki kellett bújni az ágyból, s újra fogat mosni.

3. Kojak-nyalóka. Szörnyűséges csokiutánzatú bevonat, szintetikus csokialatti nyalnivaló. Ráadásul valamiért „kitüskésedett” a felülete egy idő után, így ahogy fogyott, apró kis „szögeket” is szopogattunk. Emlékeztek?

4. Ki talált a nagymamájánál vidéken selyemcukrot a konyhaszekrény fiókjában?

5. Mutatóujj hosszúságú és vastagságú műanyag üvegben italpor? Hányan oldották fel vízben? Sehányan. Mindenki a kis üvegcséből öntötte a szájába a ragadós granulátumot.

6. ABC-ben a zacskós tej melletti hatos kiszerelésű négercsók zöld, sárga és rózsaszín krémekkel a belsejében? Úgy éreztük, már egy harapástól is megfulladunk. Nem akart sem elolvadni a szánkban, sem lecsúszni az egy falatnyi édesség. Vajon miből készült? Akarjuk tudni?

7. Falusi búcsú, zsákbamacska: a félfamentes állagú papírzacskóban vagy a fűrészporral töltött similabda, vagy egy doboz cigirágó lapult. Szigorúan füstszűrős.

8. Vasútállomás, Utasellátó. Nagyapának egy ampulla szilva-körte-cseresznye, kisunokának 20 centis kókuszrúd vagy a celofánjával eggyé vált grillázsszelet. Egy E-számgyűjtő ma is elalélna a gyönyörűségtől az összetevők láttán! Nekünk egy 30 km-es vonatút a dohos, cigifüstös, műbőr ülésbe süppedve egy rúdnyi nyalánksággal, velünk szemben a nagyszüleink: Mennyország Turist.

9. Télifagyiiii! Aki kitalálta, azt a nyári mikulással zárnánk össze egy kis kényszermunkára.

10. Zizi. Na, nem az egzaltált hülyegyerek, hanem a színes puffasztott rizsszemek olyan zacskóban, ami soha nem a perforáció mentén szakadt ki. Minden máshol viszont igen, így a zizievés helyett akár hangyát is szedhettünk volna. Terápiás volt mindkettő.

A sor hosszan folytatható. Az eredeti Balaton szelet, a szörnyű, de kedves Kajla nugát, a kakasos nyalóka, az igazi túró rudi, a régi Pilóta Keksz, a gumicumi, a Frutti, Mese sajt… Akadt, ami hajmeresztő ízkombinációk elegyéből lett egésszé, másokat még mindig imádnánk, ha lennének. Ahogy egy bácsi mondta egy nosztalgiareklámban:

- Milyen kár, hogy a régi, jó dolgokból már nem maradt semmi!    

(Az írás 2015. szeptember 2-án jelent meg.)