Brutális verekedésnek lehettek szemtanúi a szegediek néhány hónapja, és nem, nem az utcán felnőttek között történt, hanem az óvodában kisgyerekek között. Leendő anyaként és a társadalom tagjaként is megijeszt az alábbi történet. Egy szegedi óvodában két nagycsoportos fiú megvert egy kiscsoportost a bokorban az udvaron. Egy járókelő sietett a pici áldozat segítségére, aki meglátta, mi történik, becsöngetett, és figyelmeztette az óvónőt. Az egyik fiú rátérdelt a kislányra, úgy ütötte egy ággal, a másik pedig a hajánál fogva a térdéhez verte a fejét. Homokot szórtak a szájába és a szemébe, ezért segítségért kiabálni se tudott. A még nyáron történt esetről a Délmagyar adott hírt néhány hete.

Az óvónő 2 perc 43 másodperces telefonhívása alatt hagyta magukra a gyerekeket. A szülők feljelentése alapján indult nyomozás, amelyet a rendőrség nemrég fejezett be. Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt vádemelést javasoltak, ám azt egy évre elhalasztották. Az óvónő egy másik intézményben kapott munkát - írja a lap. Az eset joggal rémiszt meg minden kisgyerekes édesanyát, hiszen legnagyobb kincsüket bízzák a pedagógusra nap mint nap annak reményében, hogy az óvodában vagy iskolában biztonságban van a gyerek.

Az eset összetett. Egyrészt felmerül a kérdés, hogy lehetett az óvónőnél telefon a munkaideje alatt, másrészt hogy jutott eszébe használni és a gyerekek között telefonálni. Hogy lehet az, hogy ez a pedagógus most egy másik intézményben dolgozhat, miközben a kiscsoportos kislány akár meg is halhatott volna, hiszen homokot szórtak a szájába.

Ez a brutális történet rávilágít arra a nagyon égető problémára is, hogy milyen sok a viselkedészavaros, agresszív gyerek. Rengeteg inger éri őket, folyamatos információfeldolgozásnak vannak kitéve, sok esetben a szülők ovi, iskola után nem hazaviszik őket, hanem egy plázába. Ha véletlenül mégis hazamennek, akkor bekapcsolják nekik a tévét vagy a számítógépet, ahonnan dől az erőszak. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg cukros üdítő, chips és mindenféle ízfokozóval felturbózott egészségtelen étel is komoly negatív hatással van a magatartásukra. Nem tudnak megpihenni, nem tudnak igazán gyerekek lenni.

Mi még a csattogós lepkét tologattuk az oviban, és üvöltve rohantunk az óvónénihez, ha egy fiú meghúzta a hajunkat. Vajon hol, miért és mi bicsaklott meg? Hogy szorulhat ilyen brutalitás, elvetemültség egy gyerekbe? Hogy jutottunk odáig, hogy ezek a picik, akiknek a pöttyös labdát kellene kergetniük, úgy viselkednek, mint a deklasszált felnőttek? Vajon visszafordítható a folyamat? És a legfontosabb kérdés, hol van ennek a vége?

Sinkovics Szilvia