Kriszta a hét elején megosztotta veletek motivációs jelleggel őszi bakancslistáját, rávilágított, hogy ebben az évszakban is meg kell találnunk a szépséget. Engem viszont, úgy látszik, annyira hatalmába kerített a szürke, nyirkos idő okozta depresszió, hogy a sárguló, hulló őszi falevelek helyett gyakorlatilag mindenben a rosszat látom meg. Tegnap konkrétan már ott tartottam, hogy bahamai álláshirdetéseket néztem. Szóval lehet, hogy itt a vég, és ha belegondolok, hogy tavaszig még mennyi szürke napunk lesz... Inkább bele sem gondolok. Tehát amíg én is megtalálom a magam szépségét az őszben, addigi is inkább durrogok egy sort nektek mindenen. A leggingset nem megfelelően használókat már a héten elküldtem melegebb éghajlatra, most azok az anyák jönnek, akik a láthatóan beteg gyereküket beviszik a közösségbe. Na, ők is egy különleges faj...

Az ősztől tavaszig terjedő időszak a különböző felsőlégúti betegségek melegágya, s ha van legalább egy bölcsis, ovis, iskolás gyereked, akkor a következő féléved garantáltan a zsepivásárlással és az orvoshoz járással fogod tölteni. Erről pedig azok a kedves szülők fognak gondoskodni, akik a taknyos, köhögő gyereket, akinek még a szeme is csillog a láztól, beviszik a közösségbe: - Nesztek, itt a beteg gyerekem, holnapra a tiéd is az lesz! Most még nem látjátok, hogy lázas, mert indulás előtt adtam neki egy dózis Nurofent, de délre, ne aggódjatok, már 38 fölött lesz. Folyik az orra, de majd az óvónéni odafigyel, hogy a sűrű orrváladékot ne a mellette játszó, tanuló gyereke fejére kenje, sőt majd azt is megtanítja neki, hogy ha köhög, akkor azt ne úgy tegye, hogy közben tesz egy 360 fokos fordulatot, hogy mindenkinek jusson a bacijából, hanem a kezét tegye a szája elé. Hát ez egy óvónéni, tanár néni dolga!” Hát, kedves anyuka, apuka: nem ez a dolga. Ez a Te dolgod lenne, ahogyan az is, hogy otthon maradj vele és ápold, ne pedig megfertőzz még 20 gyereket és egy rakás felnőttet. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan anyák, akik otthon vannak a második, harmadik gyerekükkel gyesen, de a nagyobbat akkor is elviszik óvodába, iskolába betegen is. Na, velük le sem írom, mit csinálnék… 

Tudom, tudom, nem mindenki teheti meg azt, hogy kivesz egy hét szabadságot, ha beteg a gyereke és azt is tudom, nem mindenkinek van olyan szuper főnöke, mint nekem; gyakorlatilag bármikor dolgozhatok otthonról, mert az a lényeg, hogy kész legyen a munka, nem pedig az, hogy hol készül. Szóval én is két lábbal állok a földön, tudom, mi a helyzet az országban, de nekem azt senki ne mondja meg, hogy ez megoldhatatlan feladat. Mindig van egy nagyszülő, egy barát, egy kedves szomszéd vagy bárki, aki be tud segíteni, ha nagyon nem tudunk otthon maradni. 

De egy dolgot minden kedves édesanya, édesapa véssen jól az eszébe! Egy beteg gyerek nyűgös, álmos, nem arra vágyik, hogy az óvodában a többiek egész nap macerálják, hanem leginkább arra, hogy az anyukája ölbe vegye és babusgassa addig, amíg el nem alszik. Ha pedig felébred, akkor ezt kell folytatni újabb órákon keresztül egészen addig, amíg meg nem gyógyul. Ez a mi dolgunk, szülőké. Szóval, ha már a más gyerekére nem vagyunk, legalább a sajátunkra legyünk tekintettel!

Szilvási-Kassai Eszter