Életünk legalapvetőbb tevékenysége, szabályozhatjuk vele hangulatunkat, sokan mégsem tudják hatékonyan végezni. Ez a légzés. A régi Indiában a jógik kidolgozták a légzéstanulmányozásának tudományát. Azt tanították, az oxigén elsődleges táplálékunk, a megfelelő légzés pedig megbékíti a tudatot – ezt a mai pszichológia is elismeri. A jógikhittek abban is, hogy a légzés nemcsak életben tart, hanem minden pillanatban biztosítja kapcsolatunkat Istennel – írta Victoria Moran Varázslatos élet című könyvében. Nemcsak az indiai jógik, hanem a kínai mesterek is alkalmazták a légzés irányítását a speciális mentális állapot eléréséhez. Az egyenletes, koncentrált légzés egyfajta meditáció, mely összekapcsolja az agy két féltekéjét, ezáltal nyugodt, koncentrált érzést biztosít.

Ezért a stressz ellen is a leghatékonyabb módszer a levegő helyes beszívása és kifújása. A légzés meghatározza a vérnyomást, a pulzusszámot, az anyagcserét, az emésztést, sőt az összes szerv működését, valamint az általános hangulatot és idegállapotot is.

Hatékonyságát különböző vizsgálatok is igazolják. A Toho Egyetemen végzett kísérletben egyetemistákat kértek meg arra, hogy 20 percig folyamatosan koncentráljanak hasi légzésükre. A felmérés után a hallgatók arról számoltak be, hogy kevesebb negatív érzelem zavarja őket. A mérések arra utaltak, hogy vérükben jelentősen megemelkedett a szerotonin koncentrációja, amely a jó hangulatért felelős ingerületátvivő anyag. A homloklebeny oxigéntartalma megnőtt, amelynek hatására javult a koncentráló képességük.

Agyunkban van egy érzékelő, amely méri a vérünk széndioxid szintjét. Amint ez a szint elér egy bizonyos értéket, agyunk légzőközpontja parancsot ad a rekeszizmunknak a kitágulásra és összehúzódásra.

A széndioxid a mozgás és az anyagcsere melléktermékeként keletkezik testünkben és főként tüdőnkben tárolódik. Ha szájon keresztül lélegzünk, csökken a vérünk széndioxid szintje, és ha huzamos ideig így lélegzünk, egy idő után agyunk ezt az új, csökkentett értéket tekinti normálisnak és kevesebb levegővel már nem éri be. Így kialakul az állandó „túllégzés” vagy hiperventilláció. A percenként vett levegő mennyisége a normális 4-6 literről megemelkedhet akár 10-20 literre is. Amikor ez bekövetkezik, vérünk és testünk kémiai egyensúlya felborul, és testünk működése egyre inkább el fog térni az optimálistól. Ez számos krónikus betegség kialakulásához vezethet, úgymint: asztma, magas vérnyomás, allergia, orrpolip, éjszakai légzéskimaradás stb.

Ha van elegendő széndioxid a vérünkben, akkor a szervezet pontosan be tudja állítani a vér helyes pH-értékét, mert a szénsavat könnyen felépíti és lebontja, ha szükséges. Széndioxid hiányában a vér lúgosabbá válik, ennek ellensúlyozására a szervezet – szénsav híján – egyéb savakat, például tejsavat kezd termelni, amiket már nem tud olyan könnyen lebontani, így a vér elsavasodik. A tejsavtól ráadásul gyengül az immunrendszer, növekszik az allergiára való hajlam, fáradékonyság lép fel, mindez tovább rontja az asztmás beteg állapotát és tovább fokozza a túllégzést.

Ha kevés a széndioxid, fokozódik a hisztamin- és csökken a cortisol hormon termelődése, ez pedig kedvez a gyulladások és az allergia kialakulásának – írják a Buteyko légzést népszerűsítő oldalon.

A módszer oktatói a következőket javasolják:

• Tanuljunk meg újra az orrunkon keresztül lélegezni, mert a szájon át légzés nem normális és egészségtelen.
• Tanuljuk meg visszaállítani légzésünk ritmusát a normálisra – ez 8-10 légzés percenkét – úgy, hogy közben a belélegzett levegő mennyisége 4-6 liter legyen percenként.
• Tanuljuk meg, hogyan emelhetjük széndioxid szintünket azért, hogy elkezdhessünk fordított üzeneteket küldeni agyunknak, így az, érzékelve a változást, vissza fogja állítani légzését a helyes arányra.

Mindezt megtehetjük egyszerű légzőgyakorlatok segítségével is.

Kitűnő módszer a jógalégzés:

Feküdjünk hanyatt, vagy üljünk keresztezett lábbal a földre. Tegyük a jobb tenyerünket a hasunkon a köldök területére, a bal kezünket a mellkasunkra. Majd kezdjük el a teljes jógalégzést lentről felfelé: először telítsük meg a tüdő alsó szakaszát, ilyenkor a köldök alatti terület fog emelkedni, utána pedig telítsük meg a tüdő felső szakaszát, ilyenkor a mellkas, a bordakosár tágul. Ha megtelt a tüdő levegővel, lentről felfelé engedjük ki lassan. Fontos, hogy pont annyi ideig tartson a kilégzés, mint a belégzés! Kilégzéskor először engedjük ki a tüdő alsó szakaszából a levegőt, tehát a köldök alatti területből préseljük ki, majd engedjük ki a tüdő felső szakaszából is a levegőt. Fontos, hogy végig az orrunkon lélegezzünk. A teljes légzést ismételjük meg legalább tízszer. Utána lazítsunk még pár percig természetesen lélegezve.

Segít a nyugalmi állapot elérésében a váltott orrlyukú légzés.

Tegyük a mutató- és a középső ujjunkat a két szemöldökünk közé. Hüvelykujjunkkal az egyik, gyűrűsujjunkkal a másik orrlyukunkat zárhatjuk el, illetve nyithatjuk ki. A gyakorlatot szájon át végzett kilégzéssel kezdjük. Ezután csak az egyik orrlyukon lélegzünk be, majd azt zárjuk be, és a másikon lélegzünk ki. Ezt egy darabig folytatjuk, utána szünet, rendes légzés, és fordított irányban is elvégezzük a gyakorlatot. A váltott orrlyukú légzés erőteljesen tisztítja a légutakat, segít eltávolítani a letapadt váladékot. A belélegzett levegő mennyisége akár 30-40 százalékkal is több lehet a megszokottnál, így nő a vitalitásunk is, és az összes szervünk több oxigénhez jut. Hangulatunk, idegállapotunk, sőt emésztésünk is látványosan normalizálódik. A váltott orrlyukú légzés egyik különösen hatásos változata a tisztító légzés, amelynél a belégzés a szokott módon, a kilégzés azonban gyorsan, erőteljesen történik, miközben a másik orrlyuk zárva van. Néhányszor ismételjük. Sokkal több váladék távozik így az orrmelléküregekből, mint a hétköznapi légzésünkkel.