Állok a sorban, előttem valakinek nem fogadja el a bankkártyáját a rendszer. Készpénzt nem hozott. Tanakodás, mi legyen? Otthagyja az árut. A másik ember nem mérte le a narancsot. A pénztáros megy vissza, leméri. Én meg megvárom, mert jó fej vagyok. Vagy legalábbis igyekszem az lenni.

Ülök a buszon. Dugó van. Életem legnagyobb dugója. Egy tanfolyamra igyekszem. Egy órával előbb indulok, mégis egy órát kések. Valaki rosszul mért fel egy helyzetet, aminek következtében egy busz belement egy gödörbe és jól benne is maradt. Jönnek a tűzoltók, néhány óra a mentés. Az emberek sorra hívják a munkahelyüket, ismerősüket. Én is. Kések. Bocs.

Dolgoznék, de lassú ma a rendszer. Jó, ha fele annyi munkával elkészülök, mint rendesen. Hívom az informatikusokat. Indítsd újra! Általában használ. Most nem. Telnek a percek és nem haladok.

Randizok. A pasi szimpatikus. Tök jó fej. Összeköltözünk. Kiderül, hogy mégsem olyan jó fej. Csak egy pár évem ment rá. Otthagyom. Kezdhetek mindent elölről. Sokadszorra. Nagyon unom.

Hány és hány percet, órát, napot, évet rabolnak el tőlünk? És nincs senki, akitől visszakaphatnánk, akitől kártérítést követelhetnénk, vagy egyéb kompenzációt. Mikor lesz az időrablás jogi fogalom? Amíg ez nem történik meg, talán egy dolgot megtehetünk: picit figyeljünk egymásra! Hátha segít!