Mi lakozik bennünk? Mekkora erőnk van? Fogalmunk sincs, míg egyszer olyan helyzetbe nem kerülünk, amelyben igazán helyt kell állni, igazán meg kell méretni. Nem maratoni távokra gondolok, sem szépségversenyre, egész egyszerűen a mindennapi életre, mely a maga monotonitásában (nevezzük inkább mindennapi rutinnak) is okozhat meglepetéseket. Egy váratlan betegséget, egy hirtelen változást a munkahelyben (vagy épp annak elvesztését), vagy csak olyan helyzet elé állít, amelyre nem vagyunk felkészülve. Ott és akkor dől el, mire vagyunk képesek.

Én is hajlamos vagyok a nyavalygásra, mikor már megint mást kell csinálnom, mint amit elterveztem, mert a körülmények rákényszerítenek. És ha borul az előre megkomponált napom eleje, akkor az egésznek lőttek, mert onnantól kezdve minden csúszik, minden teendőm elvégzése késik, nem érek oda A-ból B-be, le kell mondanom találkozókat, s mindez frusztrál. A frusztráció pedig tovább görög-pörög a fejemben, ingerültté tesz, s csak arra vágyom, bár húzhatnék a pakliból egy másik lapot, pontosabban napot. De ez nem megy. Gondoljunk bele, milyen káosz lenne, ha mindenki csak a napfényes-vidám percekért állna sorba, a nyomi időszakos pult előtt meg nem lenne senki. Szegény nyomi időszakok!

Mióta az IGENÉLETET szerkesztem többedmagammal, sokszor fejbe kólintott már az élet: - Hahó, Kriszta, kapj már az agyadhoz! Mit rinyálsz Te naponta többször is? Hát mi bajod van neked? Nincs minden rendben körülötted? Nem tanulsz semmit az interjúalanyaidtól?

És tényleg. Akik követnek minket rendszeresen, tudják, mindig olyan embereket mutatunk be, akik mertek/mernek kockáztatni, nem félnek az újtól, mennek előre a maguk által kijelölt úton, élik az álmaikat. Sokan közülük anyák, több gyermekkel, mégis mindenre jut az erőből, csak jól kell beosztani azt az időt, ami adatik. Beszélgetőtársaink közül soha senki nem állította, hogy könnyű lenne a mindennapi lét, vagy őket aranyburokban dobta volna közénk a Teremtő. Nem. Egyszerűen csak más pozitív az életszemléletük. Hogy ez sziruposan hangzik? Lehet. De működik. És ami a legjobb az egészben, ez nem egy szűk kaszt kiváltsága. Tanulható.

Mi folytatjuk a példaképek felkutatását, hogy minden napra adhassunk muníciót nektek is, magunknak is életszeretetből, emberségből, céltudatosságból. Mert ez a lényeg.