Múlt héten arról ÍRTAM, mi is jár, illetve mi nem jár nekünk, nőknek. Most úgy gondoltam, a „csajos oldalak” másik kedvenc témáját veszem elő, vagyis: hová tűntek az Igazi Férfiak.

Magam körül én is azt tapasztalom, hogy nagyon kevés az olyan férfi, akire igazán fel tudok nézni, férfiként. De nagybetűs Nőket sem látok többet a környezetemben, és azt gondolom, ez a válasz a kérdésre. A sokszor magukban és egymásban is bizonytalan emberek találják meg egymást, a legfőbb (és sokszor egyetlen) elvárás pedig, hogy a fiú helyes legyen, a lány meg szép.

De ki is az Igazi Nő és ki az Igazi Férfi?

Nincs rá egyértelmű válasz, nem lehet néhány melléknévvel körbeírni, mert nagyon széles a skála. Mindenkinek mást jelent az Igazi. Hallottam már férfi szájából azt nőkkel kapcsolatban, hogy bizonyos súlynál valaki nem lehet több, de azt is, hogy ha nincs mit fogni valakin, akkor az nem is nő. Ugyanígy van a magassággal, a hajszínnel, a sminkkel és az öltözködéssel is. Nem a magassarkútól leszek Nő, hanem attól, ha jól érzem magam a bőrömben. Ha ez nekem farmer-tornacipőben megy, akkor úgy fogok ragyogni. És ugyanez vonatkozik a belső tulajdonságokra és az életmódra is.

Az egyik férfi arra vágyik, hogy babusgassák, a másik egy olyan nőre, aki mindig keménynek látszik. Van, akinek olyan feleség kell, aki megteremti a családi fészket, más büszke a karrierista nejére, aki az esti mesére esik haza. Közhely, de el kell fogadnunk magunkat úgy, ahogy vagyunk, a társadalom úgyis megszól majd valamiért. De ha én jóban vagyok magammal, akkor engem is szeretni fognak azok, akik számítanak.

Mutassuk meg a bennünk rejlő nőiességet, nem azt, ami a reklámokból sugárzik. Mert akkor a Férfiak, akik alacsonyak, magasak, „mackósak” vagy izmosak - és szintén nem a tökéletes testük és temérdek pénzük miatt férfiak -, szegények vagy gazdagok, megláthassák bennünk a Nőt, mi pedig bennük azt, akit mi keresünk. Ugyanis minden Igazi Nőre vár valahol egy Igazi Férfi (vagy fordítva), de ahhoz előbb magunkból kell elővarázsolni azt, aki megtalálhatja.