A fiam több helyről is kap mikuláscsomagot, valamint számos kisebb és nagyobb csokimikulást. Azt mondta, az iskolában Zoli bácsi, a testnevelés tanár volt az „ál-Mikulás”. Az iskolában persze nem sok választás volt Zoli bácsin kívül: lehetett volna még „ál-Mikulás” a másodikosok délutános Laci bácsija, vagy esetleg Feri bácsi, a portás. Rajtuk kívül csak ál-mikulás nénik oszthatták volna a csomagokat.

December elején tele vagyunk csokimikulással. Egyet-kettőt összetörünk egy tálkában, aki elmegy mellette, vesz belőle. S mit csinálok a többivel? Gőz felett összeolvasztom őket, s bevonom velük a mézeskalácsot!

Nagyon szeretem a frissen sült mézeskalács illatát. A férjem ki nem állhatja az ánizst, ezért nem veszek kész mézeskalács fűszerkeveréket, hanem magam állítom össze a fűszereket. Egy évekkel ezelőtt az internetről „levadászott” receptet használok. Egyszerre sokat sütök, mert nem biztos, hogy karácsonyig ismételten lesz rá időm, valamint igen gyorsan lehet dolgozni a tésztával, és sokáig eláll a sütemény.

Az alábbi recepttel dolgozom. A mennyiséget arányosan lehet csökkenteni (vagy akár növelni is).

Hozzávalók a tésztához:

• 1 kg liszt
• 30 dkg vaj
• 30 dkg cukor
• 3 db tojás a tésztába + 1 db tojás a kenéshez
• 25 dkg méz
• 3 teáskanál szódabikarbóna
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• 2 teáskanál őrölt gyömbér
• 2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• kevéske reszelt citrom- vagy narancshéj

Elkészítés:

Összekeverem a lisztet a szódabikarbónával. A mézet összefőzöm a fűszerekkel, hozzáadom a vajat, megvárom, hogy az egész összeolvadjon. A cukrot a tojással habosra keverem. Ezt a háromféle dolgot összeöntöm, összegyúrom. Amikor összeáll, és egy tömb lesz az egész, beteszem a hűtőbe egy éjszakára. Tapasztalatból tudom, hogy napokat is kibír a hűtőben, ha nincs időnk pont másnap foglalkozni vele (én ilyenkor 4 fokra veszem le a hűtő hőmérsékletét).

Amikor dolgozni szeretnék vele, előveszem a tésztát. Ha nagyon hideg, kemény (pl. a 4 fokos hűtőből kivéve), akkor érdemes pár órával korábban kivenni, úgy időzíteni a sütést. Kb. fél cm vastagra nyújtom a tésztát. A sütőben fog még magasodni. (Én jobban szeretem a picit vaskosabb mézes tésztát, mint a nagyon vékonyat.)

Miután kiszaggatom a formákat, a kicsit kivajazott tepsiben megkenem őket tojással, s légkeveréses sütőben 150 fokon maximum 7 percig sütöm őket. Túl puhának tűnnek, amikor kiveszem a mézeskalácsokat, de hűlés közben még keményednek.

Sok tepsivel készül mézeskalács ebből az adagból. A tepsiből tányérokra teszem őket hűlni.

A kihűlt mézeskalácsokat (lehet akár másnap is) bevonom a gőz felett összeolvasztott csokimikulásokkal. Egy lábasban melegítek valamennyi vizet, fölé teszek egy másik lábast, ami nem esik bele, s nem is lóg bele a vízbe. Természetesen cukormázzal is díszíthetjük őket: egy tojásfehérjét porcukorral nagyon kemény habbá verünk, a csücskénél kivágott zacskóba töltjük, ezzel mintákat rajzolhatunk a mézeskalácsra. Néhány óráig is eltarthat, amíg megszárad a cukormáz. Díszíthető a mézeskalács dióval, más olajos magvakkal, cukorgyönggyel.

Jó étvágyat hozzá!

Lehet, hogy karácsony előtt még egy adaggal kell majd sütnöm belőle! :)