Nem vagyok nagy aktivista, bár sok minden bántja az igazságérzetem, mégsem kötözöm magam egy fához a Városligetben, nem fekszem markológépek elé, azonban vannak ügyek, melyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Budapesten a kedvenc helyeim közé tartozik a Római-part. Legutóbb múlt hétvégén voltam ott, ugyanis az egyik csónakházban bérelünk helyet a kielboatunknak. Onnan indultunk evezni, majd visszaérve beültünk az egyik helyre a parton. Szeretem a Római-part hangulatát, ott mindig jó kedvem lesz, nyugodt vagyok és elborít valamiféle családias érzés.

Még a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy kihalt lenne a Római. Családok, párok, egyedülállók, fiatalok, idősek töltik meg a partot, a sétányt. Szinte minden helyen tolonganak az emberek, mi például legalább 40 percet vártunk a rendelésünkre, mert annyian kértek ételt előttünk. Szabad szemmel is jól látható, a Római-part abszolút kihasznált. Talán az egyetlen olyan népszerű helyszín Budapesten, ami megőrizte igazi, természetes jellegét: kavicsokon sétálhatunk le a Dunához, ejtőzhetünk a hatalmas fák árnyékában, és nem kell betontengereket bámulnunk.

Most el akarják venni tőlünk ezt is, egyesek szerint ingatlanpanama áll a háttérben. Meg az, hogy zavarja őket, ha nekünk megmarad valami, amit élvezünk, ami egy kicsit is jó. Valahogy itt nem számít az állampolgár érdeke, az nemhogy nem elsődleges, de nem is másodlagos szempont. Aktivisták küzdenek a Rómaiért, de én pesszimista vagyok az ügyben.

Augusztus végén be kell zárniuk a parti helyeknek, mi pedig nem kötünk ki többé hajóval ott, ahol szeretnénk, nem mászkálunk mezítláb, nem sétálunk bele a vízbe és nem ejtőzünk többé az óriás fák árnyékában...

(Fotó: gyerekprogramok.info)