Többször írtam már arról (mit többször, sokszor!), hogy nem vagyok az a kimondott házitündér. Nem sürgök-forgok munka után köténykében, nem varázsolok hat fogást az asztalra minden este, s bizony a lakásunk állapota is azt tükrözi, hogy a helyiségekben bizony élet zajlik. A káoszra cizellált leírást nem tudok adni.

A koszt és a kuplerájt nem bírom, de rendet rakni és takarítani sem szeretek. Nyilván megcsinálom, mert muszáj, de a házimunka közben ember nem sajnálja magát jobban a világon, mint én. Mert hiábavaló, lélekölő és tényleg csak pillanatnyi eredménye van. A sírás kerülget, mikor jó órányi fürdőszoba sika után Benedek bejön, kinyomja a szappant a kezére, s azzal a szappanos kézzel nyitja meg a csapot. Az apja dettó. Hiába magyaráztam nekik már n+1-szer, hogy előbb nyissák meg a vizet, gyorsan nyomjanak tisztítószert, s úgy tartsák a csap alá a mancsukat. Nem és nem.

De mindegy, folyamatosan úszom az árral, néha hívok segítséget, s valahogy mindig megoldom.

Ha lenne annyi pénzünk, hogy megengedhessük magunknak, akkor mégis inkább egy szakácsot fogadnék házhoz. Mert az ételről való gondolkodás legalább annyi energiámat emészti fel, mint a lakás tessék-lássék rendben tartása.

Elképzelem, hogy mire hazajövünk a munkából délután, ott állnak felcímkézve, kiporciózva az ételek: vacsora, másnapi reggeli, tízórai, ebéd. Lehet, hogy megvetendő ez a vágyam, de bizony áldoznék rá, ha megtehetném. Miért?  

Adott egy meglehetősen finnyás gyermek, aki a menzán (majdnem) mindent elfogyaszt, itthon meg – kis túlzással – csupán a hús-rizs kombó működik nála. Pedig istenbiz’, próbáltam sok mindent, de sem a sulis vadasmártást, sem a milánói makarónit, sem a lencsefőzeléket nem tudom reprodukálni. Én használok fűszereket, nem áll meg a kanál a rántástól csirizes főzelékben, és a szószos tésztáimon is van szósz, nemcsak a spagettire száradt, fáradt paradicsomcafatok, mint az iskolában. Szóval: nem tudok menzásan főzni. Ez van.

A férjem ebédet eszik a munkahelyén, vagy bekap egy gyrost, de este azért jó néven venné, ha lenne meleg vacsora. Nem reklamál, ha nincs, de tudom, jobban esik neki – bárkinek – egy leves vagy egytálétel, mint a szendvics. Annyi a kritérium, hogy egészséges legyen, könnyű, ugyanakkor tápláló. Mert az ember 40 felé már nem engedheti meg magának vacsorára a csülökpörköltet nokedlivel. Pláne, ha közszereplő. Sokszor azonban sem ötletem, sem időm, sem energiám, sem tehetségem kifundálni olyasmit, ami mindhárom fenti kritériumnak megfelel.

Mivel a daysoftheyear.com szerint ma van a nemzetközi Magánséf Nap, eljátszottam a gondolattal, micsoda szerencse, ha valakire főznek.

***

Nem hiszitek el, micsoda nemvéletlen történt velem. Ezt a cikket elkezdtem írni, de félbehagytam. Néhány nap múlva találkoztam Zigó Jucus kolléganőmmel, aki ajándékot hozott: a Bioenergetic Kiadó FITT konyha című kiadványát. Nem hiszem el! – kiáltottam fel -, pont erre van szükségem.

A kiadvány ajánlása szerint a szerzők az egyszerű, energiától duzzadó, egészséges, ötletgazdag és étvágygerjesztő ételek elkészítésére koncentráltak, az összetevőkre összpontosítottak.

Fellapozva az igényesen illusztrált, szellősen szerkesztett és jó illatú (imádom a friss könyvek illatát) kötetet, találtam is benne jó néhány ideális vacsoratippet.

Hagyományos zöldségekből – kelbimbó, cukkini, sárgarépa, hagyma, fokhagyma – és most divatos alapanyagokból – édesburgonya, csicseriborsó, cékla – egyaránt olvashatunk fitt és gyorsan elkészíthető recepteket. De az amaránt, a quinoa is helyet kap a könyvben. Vannak spagetti alternatívák, sültkrumplit helyettesítő ötletek, egészséges nasik (gondoltátok volna, hogy fekete babból édesség készülhet?). Fagyik, mártogatósok, energiaszeletek. A sportitalokat is elkészíthetjük házilag, tartósítószer és egyéb adalék nélkül. S ami a legfontosabb: gyulladásgátló, egészségmegőrző, vitalitást fokozó csodaitalok is helyet kaptak a kötetben, melyeket öt perc alatt öszekutyulhatunk otthon.

Hiszem, hogy az emberrel mindig az jön szembe, amire éppen szüksége van. Az elkövetkező hetekben kipróbálgatom a könyv nekem tetsző receptjeit, időm és energiám függvényében. Bevonzottam ezt a könyvet, már csak egy házi szakácsot kell bevonzanom, aki ingyen dolgozik. ;) Drukkoljatok!

(A könyvet - Kate Weiler: FITT konyha, Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2017. - megrendelhetitek a bioenergetic.hu weboldalon, vagy megvásárolhatjátok a nagyobb könyváruházakban is.)