Kisfiam, Benedek imádja a cigánypecsenyét. Igen, a cigánypecsenyét, amit láttunk már romapecsenyeként, fokhagymás szeletként is feltüntetve bizonyos étlapokon, mert néhány éve állítólag valakik kitalálták, hogy a cigánypecsenye elnevezés sérti a kisebbségek önérzetét. Na ne már! A cigánypecsenyében semmi sértő nincs, hiszen nagyon-nagyon finom annak, aki szereti a kicsit zsírosabb, kicsit inasabb sertéstarját. A cigánypecsenye ugyanis tarjából készül, hisz szaftosnak kell lennie. Néhány évvel ezelőttig meg sem fordult a fejemben, hogy ezt az ételt itthon is elkészítsem, nekem mindig éttermi fogás volt. Aztán Benedek rajongása felülírta az elveimet, így ma már rendszeresen készítünk házi „pecsit”.

Hozzávalók 2 személyre:

• 4 nagy szelet csont nélküli sertéstarja
• 4 szelet jó minőségű, húsos szalonna
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 2 dl olívaolaj
• 1 tk markáns mustár
• 1 tk őrölt fűszerpaprika
• só
• bors

Elkészítés:

Az olívaolajból, mustárból, zúzott fokhagymából és a paprikából sóval és borssal páclevet készítek. A nem túl vékonyra klopfolt tarjaszeleteket beleforgatom. Igazán jót tesz a húsnak, ha néhány órát fürödhet ebben az ízes lében. A hús sütése előtt a szalonnaszeleteket beirdalom, s egy felhevített serpenyőben aranybarnára és ropogósra sütöm őket. A megsült „kakastaréjokat” félreteszem.

A szalonnasütésből visszamaradt zsiradékban kezdem sütni a pácolt tarját is, de ráöntöm a páclevet, hogy ízben gazdag és szaftos ételt kapjak. Én nem bízom a véletlenre, arra törekszem, hogy omlós és puha legyen a hús, ezért megesik, hogy vizet öntök alá, s 10-15 percre lefedem, hogy a gőzben párolódjon. 10-15 perc után leveszem a serpenyő fedelét, magasabbra veszem a lángot, hogy elfője a vizet, s megkapja azt a pirosas, gyönyörű színt. Én párolt rizzsel tálalom, mert nálunk az a menő, de sokan sült krumplival, hagymás krumplival eszik. Ízlés dolga.

Jó étvágyat kívánok!