Egy ideje már tapasztalom: számos információtechnológiai invenció, alkalmazás, program, lehetőség, valamint közösségi oldal(ak) (stb.) ismerete és megfelelő használata nélkül bizonyos helyzetekben kettőt sem tudnék lépni. A munkámhoz sok mindent használok, amit önszorgalom vagy egyéb motiváció híján nagy ívben kerültem volna, ha a munkám nem szorít rá ezek megismerésére, alkalmazására. Bizonyos munkafolyamatokat, feladatokat, helyzeteket csak ezek segítségével tudok megoldani.

A közösségi oldal is lényegesen megkönnyíti az életemet az egyetemi évfolyamtársakkal, szemináriumi csoportjaimmal való kapcsolattartásban, valamint más egyéb programok megszervezésekor, az információk áramoltatásában. Időnként jól jön a GPS az okostelefonban, bár gyakran csak előre megnézem a telefon térképfunkcióján, pontosan hova kell mennem, eltárolom a fejemben, és megtalálom a célállomást. Alapvetően megérzésből vezetek, tájékozódom. És most ezzel kapcsolatban szeretnék pár sort idehozni.

Néhány ismerősöm azt mondja, ő bárhova utazik autóval, csak a Wase alapján vezet, azon minden rajta van, „megmondja” a lehetséges elkerülő utakat baleset, forgalmi dugó esetén, emiatt rendkívül kényelmes. Ekkor elgondolkodtam. Az ilyen kütyük leszoktatnak minket a megérzéseinkről! Aki állandóan arra támaszkodik, hogy valaki úgyis megmondja neki, hova menjen, mit csináljon, merre van az előre, mit és hol egyen-igyon, vásároljon stb., s nem kell belegondolnia, ráéreznie, döntenie ezekben a kérdésekben: annak elsorvad az a képessége, hogy a megérzéseit jól használja! Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy minden, ami újdonság, technikai vívmány, megkönnyít bizonyos helyzeteket, az általában véve rossz. De átesni a ló túloldalára, s rendszerint – bár már fel sem tűnik neki – másra támaszkodni, függeni, mindent gépesíteni, kritikátlanul elfogadni a mások által felkínáltat, a technikát mindenek fölé helyezni, teljes tévút. Nem véletlenül kaptunk egy csomó képességet, beleértve a megérzéseinket! Használjuk azokat!

Bár sokan élnek abból, hogy jól jön nekik, ha az emberek leszoknak a gondolkodásról, megérzéseikről, és ezáltal rájuk lehet sózni ideológiákat, haszontalan, káros portékákat: ne hagyjuk magunkat! Az élet minden területén szükségünk van arra a tudásra, amivel érezni tudjuk a körülöttünk lévő embereket, helyzeteket, világot. Ne hagyjuk ki a számításból ezt a képességünket! Kis gyakorlással és önmagunkba vetett bizalommal hamar előhívható, feleleveníthető.