A minap olvastam egy cikket arról, hogy egy lány fogamzásgátlót kezdett szedni, majd rá három hétre meghalt tüdőembóliában. A lánynak Leiden-mutációja volt, ami egy genetikai eredetű véralvadási zavar. Az ilyen betegeknél fokozott a véralvadás, ami vérrögök képződésére hajlamosít. Két éve derült ki, hogy nekem is ilyen problémám van. Az említett cikket olvasva ötlött fel bennem, hogy igenis felelősségem van abban, hogy több embernek legyen tudomása erről, ezért írnom kell róla. Ha csak egy embernek segít, már elérem a célomat.

Nagyjából két és fél éve éppen szakdolgozatot írtam. A téma politikai kríziskommunikáció volt. Nem nagyon álltam fel a székből napokig, ez nagyon egészségtelen, de sajnos ez történt. Csak írtam, mint valami grafomán őrült. Aztán amikor elmentem a mosdóba és utána felálltam, éreztem, hogy a lábam combtól lábfejig gyakorlatilag lebénult. Nem mozdult percekig. Mintha érzéstelenítőt kaptam volna. Hosszú idő után visszatért belé az élet, én pedig visszaültem az irományom fölé. Aznap este a jobb térdhajlatom fölött, a hátsó részen égő érzés jelentkezett. Ez tartott még másnap, harmadnap is. A lábam nem dagadt, tehát a trombózis tipikus tünete nem jelentkezett. Mégis nyugtalanított, mert éreztem, hogy ez az égő, fájó érzés valahogy nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé sugárzik. Az én okos, kardiológiai asszisztensként dolgozó barátnőm szerencsére elzavart a háziorvosomhoz, aki vénagyulladást diagnosztizált és adott egy sürgős beutalót másnapra az érgondozóba, hiszen annak talaján kialakulhat trombózis. Csakhogy a rendelő üres volt. Nosza, berongyoltam a legközelebbi kórház érsebészetére, a trombózisgyanúmmal szerencsére azonnal megvizsgáltak. Az ultrahang során kiderült, hogy vérrög van a lábamban. Rákérdeztek, hogy a fáslizós módszerrel szeretnék-e gyógyulni, vagy műtsenek meg. Nem voltam képben, de a műtét gyorsabb megoldásnak tűnt, ezért azt választottam. A bokámnál és az ágyékomban vágtak egyet-egyet, majd kihúzták az eret, mint valami spagettit. A bokám azóta is érzékeny a nagyobb dobbantásokra, de mégis, valószínűleg jól döntöttem: egy munkatársnőmnek ugyanebben az időszakban lett trombózisa, hónapokig otthon feküdt befáslizva, véralvadásgátlóval kezelték, de csak 8-10 hónap múlva oldódott a vérrög. Én egy hét alatt túlvoltam az egészen.

Sok orvosi cikket, könyvet olvasok, elég tájékozott vagyok, ezért tudomásom volt arról, hogy a Leiden-mutáció okozhat trombózist, úgyhogy elindultam kivizsgáltatni magam, mert tudtam, hogy ha ez áll fenn nálam, akkor azt diagnosztizáltatnom kell. Szomorú, hogy erre nekem kellett rákérdeznem, egyébként külön nem javasolták. Ezt a vérvizsgálatot a társadalombiztosító nem támogatja, de egy ilyen teszt elvégzése ötezer forintos összeg, ami nem vállalhatatlan. Persze ha más hajlamosító tényezőket is megvizsgálnak, illetve a vér egyéb jellemzőit, állapotát is, akkor ez egy több tízezer forintos vizsgálat is lehet (mint esetemben is). Kiderült, hogy a Leiden-mutáció fennáll nálam, méghozzá a súlyosabb formája, a homozigóta verzió, ami azt jelenti, hogy két hibás gént örököltem. A heterozigóta változatnál egy hibás és egy egészséges gén van, így az egészséges tudja kompenzálni a hibás gént. Homozigóta változat esetében a trombózishajlam 40%-kal, míg heterozigóta verziónál 4%-kal növekszik.

A Leiden-mutáció, ha nem is nagyon gyakori (Európában a lakosság 5-6%-ának van), mégis mindenképpen érdemes szűretni egyszer az életben, főleg, ha esetleg a családban már volt trombózis vagy embólia (az embólia valamely idegen dolog, leggyakrabban vérrög, idegen szóval trombus okozta érelzáródás). Különösen a fiatal lányok, nők esetében, akik fogamzásgátló tablettát szednek, mivel a tablettának is van trombózisra hajlamosító hatása, más úton-módon ugyan, de ha fennáll a Leiden-mutáció, akkor a kettő összeadódik és nagyon csúnya dolgokra képes. Várandósság esetén pedig az édesanyára és a magzatra is veszélyes lehet. Egy ötezer forintos vizsgálat életet menthet! Én fogamzásgátló tablettát sokkal korábban szedtem csak és nem is hosszú ideig. Bár akkor még nem tudtam a Leiden-mutációmról, valamiért ösztönösen idegenkedtem tőle. Igaz, hogy a ciklusom a mai napig is fájdalmas és rendszertelen, amire eddig minden nőgyógyásznak a fogamzásgátló tabletta lett volna a legjobb ötlete - én mégsem akartam. Inkább kerestem egy olyan nőgyógyászt, aki annak ellenére, hogy még nem szültem, egy mini méretű spirált helyezett fel nekem, így a fogamzásgátlás kérdését ezzel oldottam meg. És talán ezzel megmentettem az életemet!

Lényeg a lényeg, hogy a már említett barátnőmnek nem tudok elég hálás lenni, hiszen általa találtam egy olyan orvost, aki nagyon felelősen, mindent mérlegre téve hozta meg a további kezelésemről a döntést. Nem akart nekem mindenáron véralvadásgátló kezelést előírni, ha nem muszáj, viszont ha muszáj, akkor a legnagyobb biztonságot szerette volna nekem megadni. Az a döntés született, hogy muszáj, ezért felírt nekem egy korszerű véralvadásgátló terápiát, amit valószínűleg folytatnom kell életem végéig. Így az életkilátásaim és az életminőségem semmivel sem rosszabbak, mint egy olyan embernek, akinek nincs ilyen véralvadási zavara. Csak “kicsit” többe kerül…

Persze, nem én lennék, ha nem vizsgáltam volna lelki oldalról is a történteket. Amikor a trombózisom lezajlott, akkor éppen egy olyan kapcsolatban voltam, hogy szomjaztam a törődést, a figyelmet, de nem kaptam meg úgy, ahogy vágytam. És amikor kórházba kerültem, hirtelen minden megváltozott: a párom odaadó volt és figyelmes. Ő így szocializálódott: a beteg emberrel törődni kell. És akkor elgondolkodtam, hogy ezentúl majd mindig meg kell betegítenem magam, ha törődésre vágyom? Nem akartam így kiharcolni. Kiléptem a kapcsolatból.

És hogy miért alakult ki ez a mutáció? Képzeljétek, hogy ez egyfajta evolúciós előnyt jelentett. Állítólag a XV. század környékén alakult ki, amikor a nők a szülésben, a férfiak meg a csatákban haltak halomra. És akkoriban egy olyan ember, akinek gyorsabban alvadt a vére, könnyebben maradt életben. Alig telt el párszáz év és a mai, üléssel járó foglalkozások és tévé előtti tespedés lett jellemző, az evolúciós előny pedig nagyon a visszájára fordult. Két lánytestvéremen is elvégezték a tesztet, az egyik teljesen egészséges, a másiknál a heterozigóta verzió áll fenn, ezért kikövetkeztethető, hogy mindkét szülőm a heterozigóta verziót hordozta. Én voltam az, aki a két rossz gént örököltem. Van ez így. Előfordul, hogy olyan örökséget hordozunk, aminek nem örülünk. És akkor ebből kell kihoznunk a legtöbbet. Benne van a pakliban, hogy rövidebb lesz az életem, mint egyébként lehetne. De amíg tart, addig nem akarok ezen keseregni. Élni akarok, szeretni, ölelni, gondolkodni, fejlődni. Aztán ki tudja, lehet, hogy 90 évesen még a koncerteken fogok csápolni az első sorban! :)

(Cikkünk 2017. július 29-én jelent  meg.)