Elképesztően krónikus időhiányban szenvedek. Hasonló időszakot még nem is éltem át eddigi harminchárom évem alatt. Vannak napok, amikor egyik helyről rohanok a másikra, az agyam folyton működésben és mire hazaérek, már erősen eljött az alvás ideje és kiüresedetten zuhanok az ágyba, anélkül, hogy aznap egy percet is fordítottam volna magamra vagy a magánéletemre. Most kezdek rádöbbenni, hogy ez így nem mehet sokáig, az utóbbi hónapokban lelakottnak, elhanyagoltnak érzem nemcsak a külsőmet, de a belsőmet is. Mindig eltervezem, hogy heti háromszor edzeni fogok, de ez csak egy elérhetetlen álom, legalábbis most úgy tűnik. Pedig érzem, hogy óriási szükségem van rá. Azonban úgy tűnik nem kell aggódni, egyesek szerint már heti ötször harminc perccel is sokat tehetünk egészségünkért. Ráadásul az Egészségügyi Világszervezet állásfoglalása szerint a 18-64 év közöttiek fizikai aktivitása magában foglalja többek között, a gyalogos vagy kerékpáros közlekedést, a házimunkát, különböző játékokat és a sportot is természetesen.

Ez alapján íme néhány mozgásötlet azoknak, akik hasonlóan elfoglaltak, mint én:

Biciklivel/gyalog/futva a munkába:

Én például éveken keresztül jártam gyalog a munkahelyemre, élveztem ahogy a fülemben szólt a zene és én a reggeli forgatagban tempósan haladtam a célom felé. Tényleg hatásos volt, rendkívül sokat segített mentálisan és a testsúlyomra is jó hatással volt. Aztán otthagytam az állásomat, és otthonról kezdtem dolgozni, ekkor sajnos teljesen elhagytam ezt a jó szokásomat. A jelenlegi munkahelyem pedig a város azon pontján van, ahova nem szívesen gyalogolnék.

Ebédszünet:

Van olyan ismerősöm, aki ebédszünetben fél órát sétál. Azonban sok helyen általában 30 perces az időkeret, ami valljuk be, nem túl sok, ráadásul rengetegen a gép előtt esznek, vagy, miután gyorsan befalták az ételt, rohannak vissza az íróasztalukhoz. Nyugaton erre elkezdtek tudatosan odafigyelni, például Londonban egyes edzőtermekben direkt ebédidőre dolgoznak ki és szabnak gyorsan véghezvihető edzésterveket. 

Otthoni edzés:

Nem rossz ötlet, én néha beiktatom az itthoni tornát, de megesik, hogy erre sincs időm. Ráadásul társasági ember vagyok, sokkal jobban motivál a közösség, itthon hajlamos vagyok lebeszélni magam az edzésről.

„Edzés randi”:

Nekem bevált. Mivel a kedvesemmel az evezős egyesületben ismerkedtünk meg, ezért számos programunk az evezéshez kötődik, sokszor együtt járunk edzeni, versenyekre. Csak ajánlani tudom.

Kutyatartás:

Akinek van kutyája, nem tehet mást, mint hogy minden nap mozog. Ha lakásban tartja, akkor minimum háromszor le kell vinni sétálni, tehát a mozgás adott. Ráadásul minden állattartó tudja – én is, mert volt macskám -, hogy azzal az élőlénnyel törődni kell, egy-egy félórás játék néha bőven felér egy edzéssel.

Belső gyermek:

Nincs más dolgunk, mint a gyermeki énünket előhozni, lemenni kicsit a térre ping-pongozni, tollasozni, ugrókötelezni, hulahoppozni. A lehetőségek száma végtelen.

Persze ezt most így jó leírni, motivál, hogy „igen meg lehet csinálni”, de bevallom bárhogy is, néha nem tudom megoldani, hogy a mozgás a napom része legyen. De próbálkozom.