Végem van. OMG, WTF és egyébmásjókívánságok! – szokták mondani. Úgy érzem, a világ felült egy gyorsvonatra, s úgy elhúzott mellettem, hogy még mindig pörgök a szelétől. Múzeumba velem és a hozzám hasonlókkal! Megyek és ki is választom a tárlót, ahol az elkövetkező párszáz évemet tölteni kívánom.

Nem vagyok öreg. Még 40 sem. 37. Ha hinni lehet a trendeknek, ez az új 27. Tehát ha úgy tetszik, még zsenge nőcske lennék… Érzem ezt egészen addig, míg nem jönnek szembe velem brutális újítások, új szokások, új trükkök. Na, de nem húzom tovább a bizonytalanság madzagját, jöjjön a konkrétum.

Keringenek a neten olyan sminkvideók, melyek már a címükben is hazugságot, illúziót, káprázatot ígérnek. FAKE, azaz hamisítvány. A minap beleszaladtam az egyik ilyenbe. Már nem azt mutogatják meglehetősen profi fiatal hölgyek, hogyan varázsolj a reggeli fáradt, foltos, bávatag arcodból férfifaló démont. Ezt a fajta trükközést réges-rég túlhaladta az idő.

Ma már a lusta fruska bicepszet, nyakizmot és kockás hasat sminkel magára. Teccikérteni???!!! Alapozóval, ecsettel, satírral kidolgozottra kenegeti az amúgy sem hájas, inkább átlagos testrészeit. Egy kis árnyékolás ide, egy kis vonal oda, egy kis kontúr amoda, s már villan is ki a haspólóból a nyolc kocka illúziója.

Emlékszem, tinikoromban a barátnőim közül jó páran bevetették a zoknis trükköt. Anyukával megvetették az egy számmal nagyobb melltartót, körülnéztek a papa fiókjában, s a mellecske mellé bekerült a fehér teniszzokni. Az a frottír. Én nem éltem ezzel a lehetőséggel, mert képtelen voltam úgy megoldani, hogy ne legyen groteszk. Már akkor sem volt sem érzékem, sem kedvem az illúziókeltéshez.

Aztán a divatguruk megszánták a szerény adottságokkal megáldott lányokat, asszonyokat, s megjelentek a szivacsos melltartók. Vagyis inkább a melltartós szivacsok. Egyik-másik osztálytársam akkora dekoltázzsal vonult a hétvégi discóban, mint Dolly Parton, ám én láttam őket tesióra előtt az öltözőben is. Szegény csorgó nyálú fiúk a táncparketten! Olyankor azon tűnődtem, vajon a hímeknek is ki van-e tömve a nadrágjuk, s ha egy „kitömött” lány meg egy „kitömött” fiú interakcióba lép egymással, a sok innen-onnan levetett/kivetett zoknit hova teszik. És az édesapjuknak maradt-e otthon a fiókban másnapra egy pár? Ráadásul mi lesz az illúzóival? Az is a szőnyegre kerül a zoknik mellé?

De vissza a mába!

Most komolyan, gyerekek! Tényleg ez a szép, új világ?

Műhaj, műszem (színes kontaktlencse), műszemen műszempilla, sminkelt arcgödröcske fölött odarajzolt szeplő, műszáj, műfog, azon fogékszer, műmell, műizom és elkészült a mű?

És hol a hamvas tinédzser? A 16-18-20 éves lány vagy akár 25-27 éves nő, aki még reggel is szép? Mert fiatal és hibátlan a bőre, nincs ránca, karikája, s ha van is rajta egy kis szabálytalanság, az a szexepilje is lehet? Miért kell a 20 centi vastag vakolat? Miért kell elfedni, eltakarni egy gyönyörű, fiatal, ígéretes életet? Miért kell játszmázni, trendet majmolni, folyton pózolni ahelyett, hogy megmutatnák, ami adatott? Lehet, hogy nincs nyolc kocka a póló alatt, és akkor mi van? De ha szeretne kockákat, fordítson rá egy fél évet, menjen el heti háromszor az edzőterembe, s hamarosan lesz feszes has és tompor.

Kedves profin sminkelő, elsőosztályúan hantázó fiatalok!

Képzeljétek, az én korosztályommal – igen, a 30-as, 40-essel – van tele a konditerem heti háromszor. Tudom, mert már egy ideje én is járok. Csatakosan, smink nélkül izzadunk a futógépen, nyögünk a súlyok alatt, bátran vállaljuk magunkat egymás előtt. Ki kockás hassal, ki anélkül, szőkén, barnán, húsosan, vékonyan. Mert mi még úgy nőttünk fel, hogy ha valamit el akartunk érni, azért bizony keményen tenni kellett. Ha nem tettünk, meg is lett az eredménye. Pontosabban nem lett. Semmi. Lehet, hogy ez már élettapasztalat, csuda tudja, de higgyétek el, édesen büszke dolog ám az, ha kemény munkával, küzdelemmel ki tudjátok hozni a maximumot abból, ami nektek adatott! Ha szakad az izomrost, fáj, feszít, de néhány hét múlva feszesebb. És ezt ti tettétek, nem a sminkecset. Ha majd’ elájultok esténként a gyerek, munka, háztartás mellett, de végül megéri, mert sikerül a vizsga. Persze biztosan lehetne az Ecserin is papírt venni, de az nem ugyanaz.

Szóval: jók az illúziók, néha kellenek is, csak az a baj, hogy minél több van belőlük, annál kevesebb lesz önbecsülésből. És higgyétek el, a most elherdált önbecsülés néhány évtized múlva cefetül fog ám hiányozni! Én szóltam.

(Videó forrása: youtube.com)