Budapest az 1970-es évek óta világelső a patkánymentesítésben. A világ minden részéról, Hamburgtól Hongkongig érkeztek szakértők Magyarországra, hogy megtanulják a „legjobb gyakorlatot”. Napjainkban egyre több helyen jelennek meg patkányok a fővárosban, azonban a jelenség ellen szerencsére tehetünk és tennünk is kell. A patkányok ugyanis nemcsak gusztustalan, de rendkívül kártékony állatok is.
Vannak dolgok, amiktől iszonyodom, amiket nem lehet megszerettetni velem, amiktől undor fog el. Valószínűleg már genetikailag is öröklődött gyűlöletről van szó, mert az őseim ellensége is volt és több száz generáció küzdött vele. Ilyenek a patkányok. Hiába olvasni, hallani néha már-már a valóságtól és a járványügyi statisztikák ismeretétől igen távol eső emberek tollából arról, hogy a patkány nagyon intelligens, hogy bámulatos ügyességgel képes meghúzódni és együtt élni az emberrel, hogy csak néha haragszik meg és gyűlik meg velünk a baja, de akkor nagyon. Állítólag képes több idegen nyelvet megkülönböztetni egymástól, rendkívül jól alkalmazkodik mindenféle időjárási körülményhez, ám mindez számomra éppoly kevés ok és indok a szeretetre, mint amikor több évtizede nem tisztálkodó, vegetáló keleti bölcsek életformáját próbálják megszerettetni és elfogadtatni velem. Nem sikeres, nem helyénvaló és nem igazán jó ötlet. Nekem nem felelnek meg és nem elégítenek ki ezek a magyarázatok, mert jobban örülök annak, hogy Budapest a patkánymentes világvárosok között az első helyet foglalja el, mintsem annak, hogy Magyarországon is indiai Karni Maták, amolyan több ezer patkánytól hemzsegő templomok épüljenek. Ezt nem szeretném, mint, ahogy azt sem, hogy ezt az egyébként majdnem tökéletesen végzett magyar munkát véletlenül, a felső tízezer patkánymentes életformájából következő döntéshozók esetleg elrontsák.
Mert a patkányok, akármilyen sikeresek is a rágcsálók világában, olvasni még nem tanultak meg és valószínűleg nem áll meg az újabb és újabb patkánypopulációk szaporodása egy elégedett, pár évvel ezelőtti patkánymentes Budapest statisztikájának kihirdetésétől, ismeretétől sem.
Ugyanis a probléma létezik, újra és újból kell foglalkozni vele, különösen akkor, ha a sokszor már-már háborús dokumentumfilmek forgatási helyszíneihez hasonlatos, folyamatosan felásott Budapest csatornáit, zegzugait folyton megbolygatják, megzavarják.
Bizonyára minden családban vannak patkánytörténetek: szüleink, nagyszüleink háborús élményei sajnos majdhogynem testközelből engedték megismertetni e kártékony és veszélyes állattal kapcsolatos negatívumokat. A budapesti nagyvárosok pincéi egészen a 70-es évek nagy és átfogó, minden idők közegészségügyi sikerének tekinthető patkányirtásáig hemzsegtek a patkányoktól. Nem egyszer fordult elő, hogy bérházak ötödik, hatodik emeletéig is felmerészkedtek a kártevők, sőt legendák keringtek a mellékhelyiségek csatornáiból váratlanul előbukkanó hívatlan vendégekről is…
Mégis, most, 2016-ban újra és újból szembe kell nézni a már egyszer vagy többször jól megoldott problémával és komolyan kell venni a patkányirtást. Nem bizonyos médiumok által kezdeményezett patkányszeretgetéssel (volt ilyen próbálkozás!) kellene foglalkozni, hanem a közegészségügyi szempontok figyelembevételének mindenek elé helyezéséről. Vidéken még most is előfordul, hogy a rossz, elavult csatornázási rendszerekkel működő településrészeken, a szegénysoron a csecsemőket patkány harapja meg. Mindez elég ok arra, ha patkányt észlelünk, akkor például a budapesti lakosok ne restelljenek tárcsázni a Bábolna Bio számát (+361 432 04 12), amely cég a Budapest Fővárossal kötött szerződés értelmében a budapestiek számára ingyenessé tette a patkánymentesítést. Vidéken a helyi önkormányzatoknál lehet tudakozódni arról, kihez kell fordulni segítségért. Magyarország kimagaslóan teljesített eddig ezen a téren, érdemes együttműködve, a köztisztasági szabályokat is betartva-betartatva tenni a további sikerért is.
A nagyon szegények nyomorúságos, sokszor patkányoktól rettegetté vált életformáját jól ismerő József Attila verséből vett idézet metaforikus jelentésén túl is nagyon aktuális és igaz:
Ős patkány terjeszt kórt
(részlet)
„Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.”