Sokszor felriadok éjjel arra, hogy gondolkodom. Szívdobogással vegyített lelkifurdalás tör rám, mert ilyenkor Godzillaként menetelnek az agytekervényeimen a nappal el nem végzett, tologatott, halogatott feladataim. Reggelre már nem is tűnnek olyan ijesztőnek a rám váró kötelességek, így sokat tovább görgetek magam előtt. De az éjszaka más. Akkor megnőnek az árnyak, a paranoid hajlamok, és a nagy-nagy csendben bizony szóba kell állnom magammal.

A brightside.me szerkesztői ajánlanak 7 módszert, amellyel kordában tarthatjuk túlszaladó elménket. Így az ünnepekben nem árt, ha rendszerbe foglalt gondolatok terelik el a gondolatainkat a gondolatainkról.  

1. Kezdj el fordítva gondolkodni!

De mit is jelent ez? Az okosok azt tanácsolják, ha lefeküdtünk, s az ágyban forgolódva hiába próbálunk elaludni, mert gondolataink örvénye ébren tart, kezdjük el végiggondolni a napunkat fordítva. Lefekvés előtt fogat mostunk, előtte lemostuk a sminket, azelőtt lezuhanyoztunk, előtte vacsoráztunk, előtte tattarattara… Egészen reggelig, mikor a – szerencsés esetben – jobb lábunk először érte a padlót. A folyamat nagy koncentrációt igényel, az agy tisztul, fárad, így előbb elnyom az álom.

2. Fuss magadért!

Ha van egy szusszanásnyi időd, szusszanj a természetben! Kapd fel a futócipőt, s lehetőleg egyedül vágj neki néhány kilométernek. Futás közben csak a testedre és az elmédre figyelj, hamarosan inspiráló gondolatok lepik el a fejed. Az izomláz meg a testedet.      

3. Kezdd el leírni a gondolataidat!

Kapcsolj ki minden zajkeltő kütyüt, ülj le egy papírral és kezdd el lejegyzetelni mérlegelés, válogatás nélkül mindazt, ami eszedbe jut. Néhány perc után olvasd vissza a papírt, de ne sikíts orvosért a sok lefirkált zagyvaság láttán: nem őrültél meg! Ez a módszer néhányszor ismételve kontroll alatt tartja az elméd és szabályos rendbe vágja a gondolataidat.

4. Kattints át egy másik dimenzióra!

Vagy legalábbis próbálkozz vele! A koan-ok a kínai buddhizmusban az olyan abszurd, elvont történeteket, kérdéseket jelentik, melyekre az elme nem képes választ adni, csak ha tudatállapotot vált. Kezdj el gondolkodni olyan kérdéseken, mint: - Ha én nem vagyok, akkor ki van? – Ha nem csinálok semmit, akkor mit csinálok? – Ha minden ember, akikkel beszélgetek, csak a fejemben létezik, akkor tulajdonképpen kivel is csevegek én? Ezek olyan fejfájdító problémák, melyek felfejtésébe úgy belefárad az agyad, hogy azt mondja: - Oké, haver! Inkább aludjunk!

5. Lélegezz!

Mármint persze hogy lélegezz, de ne úgy lélegezz, hogy csak simán lélegzel. Hanem éld át (még jó!) a légvételt! Figyeld meg alaposan, hogyan áramlik tüdőcsúcsig a levegő, majd kilégzésnél hogy ernyed el a tested! Ha megismerted a saját légzési mechanizmusodat, elvileg a légzésed és az agyad összekapcsolódnak. Hagyj ki néhány belégzést, ezalatt gondolataid sem támadnak. De ne túl sok szuszit hagyj ki, mert akkor már soha többé nem támad semmilyen gondolatod! Ez fontos.

6. Válaszolj magadnak!

Igen, igen. Mindahányszor, amikor zagyvaságok lepik el a fejed, válaszolj rájuk! Pl. így: - „Szia, Kriszta vagyok. Tudom, te pedig a hülye gondolatom vagy. Kösz, hogy jöttél, de most már húzz el!” Még belegondolni is ijesztő, naponta hányszor kellene ilyen típusú diskurzusokat lefolytatnom saját magammal. Azt hiszem, pont annyiszor, hogy értelmes ötletekre, gondolatokra és hatékony munkavégzésre nem is maradna időm. S ha a nap végén nem önként vonulnék be egy pszichiátriai ambulanciára, valószínűleg valamelyik rokonom segítene ebben.

7. Nincs is fejed

Igen, így van. Vagyis nincs. Képzeld el, hogy nincs fejed. „Imagine all the people…” Ja, nem. „Imagine that you have no head” – szól a jó tanács. Logikus. Mert ha fejed nincs, akkor elméd sincs. És ha nincs elméd, gondolataid sem lesznek. Nem kell beszélgetned önmagaddal (lásd 6. pont!) például. De ne hasonlítsd magad ilyenkor egy konyhakészre nyirbált karácsonyi pulykához zsemlés töltelékkel a tomporodon, bár az elméleti látvány nagyon hasonló. Ehelyett költözz be a saját szívedbe! Ha a szíveden keresztül észlelsz, sokkal szebbnek és jobb helynek fogod látni a világot! Hát nem gyönyörű?

+1 pont tőlem, igazán a legsajátabb gondolatsorom.

Miközben ezt a szösszenetet írtam, úgy a közepe felé véletlenül bezártam a word-öt mentés nélkül. (Biztosan valamelyik hülye gondolatommal beszélgettem éppen…) Na, mikor realizáltam, hogy kb. három bekezdés tűnt el a süllyesztőben (pedig tök viccesek voltak), a fenti pontok közül majdnem az összeset megvalósítottam zip-elve.

Értsd:

1. Elkezdtem fordítva gondolkodni: - Mi a francot is írtam a 6., majd az 5., majd a 4. helyre?

2. Kedvem lett volna futni valahova, az biztos. Pl. a világból ki.

3. A gondolataimat nem írtam le, de anélkül is elég velőtrázóak voltak, elhihetitek.

4. Másik dimenzióba, a majdnem visszafordíthatatlan önkívület állapotába kerültem.

5. Valóban: a szöveg eltűnésével egyetemben a légzésem is kihagyott. S fogalmam sem volt, mit gondoljak erről.

6. Lásd 3. pontomat a le nem írt, ám nagyon is aktív párbeszédről, amit magammal folytattam.

7. Mire mindent újraírtam, tényleg úgy éreztem, nincs is fejem.

Heuréka! A módszer működik! 

(Inspiráció: brightside.me) 

(Az írás 2015. december 27-én jelent meg.)