Van bennem egy erős dac, már csak ezért sem szoktam rákattintatni a „főcelebekről” szóló hírekre, tévét pedig szinte egyáltalán nem nézek. Azonban a minap egy hír megragadta a figyelmem: Berki Krisztiánt óránként 150 ezerért lehet fogdosni, simogatni, sőt még beszélgethetünk is vele. Persze ha valakinek van hozzá gusztusa.

És úgy tűnik, hogy nem is kevesen jönnek lázba attól, hogy nettó öt centiméterről bámulhatják a nagybetűs „SZTÁRT”. Első indulatom persze Berki ellen irányult, majd a kereskedelmi csatornákra „haragudtam”. A gond azonban nem a fent említettekkel van, hanem azzal, hogy van rájuk kereslet. Tényleg van „x” millió ember, aki leül a tévé elé és megnéz egy ilyen műsort.

Természetes, hogy egy gátlástalan exhibicionista él a lehetőséggel, a kereskedelmi tévék színvonalától pedig nem sokat várhatunk, hiszen nekik semmi sem számít a profiton kívül. A jelenség ellen csak mi vehetjük fel a harcot, méghozzá azzal, ha nem nézzük ezeket a csatornákat és ezeket a celebeket, hátha így csökkenteni tudjuk a ránk zúduló szennyet. Nem a kínálat alakítja ugyanis a keresletet, hanem a kereslet a kínálatot. 

(Fotó: sztarvilag.hu)