Nézzük a romantikus filmeket, hallgatjuk a körülöttünk lévőket és kialakul bennünk egy érzés a szerelemről, párkapcsolatokról. Közben valahol mindannyian sejtjük, hogy az örökké boldog együttlét, az örök hűség csupán illúzió. El tudom képzelni, hogy két ember élete végéig él egymással házasságban, azonban azt már nehezen, hogy minden pillanatban a felhők felett járnak.

A Huffington Post által inspirálódva összegyűjtöttünk néhány mítoszt, sztereotípiát:

1. Ha egy férfi vagy nő harminc-negyven éves kora fölött egyedül van, már biztosan nem kel el. Lehet, hogy nagyanyáink korában ez tényleg így volt, de manapság az egyedüllétnek számos oka lehet. Számtalan ismerősömre csak később talált rá a boldogság, például azért, mert sokáig csak a karrierjére koncentrált, vagy éppen beleragadt egy rossz párkapcsolatba, és miután szakítottak, szüksége volt jó pár évre, hogy összeszedje magát. Ráadásul vallom, hogy a magunkkal hozott gyerekkori minták, rossz berögződések tudat alatt gátolhatnak minket a párválasztásban, ezért ahhoz, hogy megtaláljuk az ideális partnert, először rendbe kell tenni a lelkünket.

2. Meg tudom változtatni a páromat. Senkit nem lehet és kell megváltoztatni, főleg, ha ő nem akarja. Én személy szerint csak annyit tehetek, hogy eldöntöm, a zavaró tulajdonságai ellenére is vele maradok, vagy inkább elhagyom.

3. A randioldalak, illetve appok nem működnek. Ez sem igaz, nincs kőbe vésett szabály arra, hol kell ahhoz ismerkedni, hogy hosszú távú kapcsolatot tudjunk kialakítani. Az én időmben például mindenki azt hangoztatta, hogy szórakozóhelyen nem lehet komoly párt találni. Mondanom sem kell, hogy bőven akadt ellenpélda.

4. A szerelem bőven elég. Ahol a filmek véget érnek, ott kezdődik az élet. Ugyanis a képernyőn mi csak annyit látunk, hogy két ember összejön, mindenki örül és boldogok életük végéig. Azonban a szerelem csak egy ideig doppingol, utána kőkemény minden nap, jócskán meg kell dolgozni egymásért.