Nagyon szeretem a karácsonyt, nagyon bensőséges hangulatot tudnak varázsolni a fények, a zene, a dekorációk. Az emberek a reformáció idején kezdtek fát állítani az otthonaikban, melyekre szimbolikus jelentéssel bíró díszeket aggattak.
Íme néhány szimbolikus üzenet:
Alig van olyan, aki ne állítana fenyőfát.
A fenyő a keresztények szerint az örökkévalóság szimbóluma, a háromszög a Szentháromságra utal, illetve az emberi élet céljára, a mennyországba kerülésre. A kínai tájképfestészetben a hosszú élet szimbóluma, mivel örökzöld és magasra nő. A barátság és a kitartó, szilárd jellem megtestesítője. A japán sintoista hagyomány szent fája, a rituális eszközök és a templomok alapanyaga. A festészetben az éltető erő és a jó kilátások kifejezője; a vihar támadásait sértetlenül álló fenyő az akaraterő erényét fejezi ki. A haiku-költészetben az együttlét, a hosszú élet, a tisztaság és a béke szimbóluma.
A gömb nem hiányozhat szinte egy fáról sem.
A gömb a teljességet jelképezi, a gömbdíszek pedig a Földet és a bolygónkat körülvevő kilenc másik égitestet szimbolizálják. Az ideális test, az őseredeti forma, a tökéletesség, a harmónia szimbóluma. A keresztény művészetben az Atya és Jézus Krisztus trónjaként a világuralom jelképe.
A fa tetején csillag a csúcsdísz.
A karácsony elmaradhatatlan kelléke, hiszen ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.
A karácsony legfontosabb színei az arany és az ezüst.
Az ezüst színe és fényes volta miatt a tisztaság szimbóluma, az őszinteség és a hűség kifejezője. Ahogy az arany a Nap és Krisztus jelképe, úgy az ezüst a Holdra és Szűz Máriára utal, akinek anyja, Szent Anna („az ezüst anyja”) az ezüstbányászat védelmezője lett. Az arany számos kultúrában a legértékesebb nemesfém, ezért a tökéletesség, a fensőbbség, a dicsőség, az uralkodás, a maradandóság szimbóluma. Csillogó fénye folytán a Naphoz kapcsolódik; sugárzása a fényt, a Nap sugárzását jelképezi. Egy perzsa hagyomány, amely szerint az ősi ember testéből ered a hét bolygó és a hét fém, az aranyat az ember legnemesebb részéből, a lélekből származtatja. Egyiptomban az aranyat a Nap testének és húsának tartották, Ré napistent aranynak vagy aranylónak nevezték. A hinduk életadó erejűnek tartották; a fény és a halhatatlanság jelképe az aranymag. A buddhizmusban is a Fény és a megvilágosodás szimbóluma. Kínában a harmóniát, a Napot és a jangot, a férfi princípiumot, a menny lényegét jelöli.
A gyertya már az adventi időszaktól elmaradhatatlan kellék.
A fény, a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A római kortól kezdve használatos, előtte csak a fáklyát és a mécsest ismerték. A téli napfordulókor gyertyát gyújtottak, hogy támogassák a fény harcát a homállyal szemben. A protestáns egyházi művészetben az egyágú gyertyatartó Jézusnak mint a világ világosságának jelképeként szerepel.