Valóban különbözőek vagyunk. Mindenki egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Mégis, mennyire szenvedünk manapság az uniformizálástól, a skatulyába kényszerítéstől, főleg az oktatási intézményekben, de a munkahelyünkön is.

Látjuk a gyerekeinket, mennyire szenvednek, mert nem képesek megfelelni a kockafelfogásnak. Látjuk a magunk tehetetlenségét, s a végén a kényszerű tűrést. Jó lenne, ha a döntéshozók, szakemberek is megértenék, de leginkább elfogadnák végre, hogy a különböző emberek, különböző hozzáállást igényelnek.