Vérciki tornadressz kötött fejpánttal? Éljenek a 80-as évek! (Felidéző)

márc. 11., 2016

Vérciki tornadressz kötött fejpánttal? Éljenek a 80-as évek! (Felidéző)

Lassan szokásunkká válik, hogy minden heti témánál visszanyúlunk kicsit a közelmúltba, amely bár már tényleg múlt, azért még nem volt olyan rég, hogy ne elevenítsük fel mosolygós nosztalgiával gyermekkorunk furcsa dolgait. A héten sincs ez másképp. S mivel most a sport, a testmozgás áll (fut?) figyelmünk fókuszában, lessük meg, miből éltünk néhány évtizede!

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell… – a Tévétorna, igen. Szerettük. Hozzátartozott az esténkhez ugyanúgy, mint a vacsora utáni krémtúró, a Tévé Maci jellegzetes köpködése vagy a szomszéd bácsi ütemes szuszogása a panelfal túloldaláról. Igaz, hogy gyerekként, egy lemerítő iskolanap után bizony a karosszékből néztük a fitt nyugdíjasok törülközős tornagyakorlatait, de a főcímben is azt találtuk: Idősebbek is elkezdhetik. Átengedtük nekik a terepet. (Bár nem rémlik, hogy a nagymamáink egyszer is bekapcsolódtak volna a hajolgatásba.)

Méta sportmárka – hű, olyan „sussanós” melegítők talán nem is léteztek, amilyenekben mi voltunk kénytelenek járni. Menő szabás, harsány színek, szó se’ róla, de olyan műszálas volt, hogyha sokáig csúszkáltunk a fenekünkkel a tornapadon, kishíján meggyulladt a faszerkezet!

Tornadressz – tudjuk, tudjuk, ez még most is van, de a 80-as években élte virágkorát. Szintén műszálas „alig valami”, amiből minden igyekezetünk ellenére két oldalt kitüremkedett a „literes bugyi”, ötödik osztálytól bimbózó nőiességünk ide-oda lötyögött a tartás nélküli anyag alatt, a súlyfelesleg kiüvöltözött belőle pocaktájon, ráadásul ha menstruáltunk, fel kellett vennünk rá egy melegítő nadrágot. Szigorúan csak alulra, felül semmi. Így mindenki tudta, hogy a melegítős csajoknak épp „megvan”. Kevés megalázóbb dolog volt a világon! Talán az überelhetné, ha még ma is ebben kéne járnunk!

Lábszárvédő – nem, nem sípcsontvédő, aminek még haszna is van. Hanem az a kötött anyagból készült, vádlin harmonikázó semmire sem jó képződmény, amit a Skála Coop-szatyron pózoló nő is viselt, meg a tévétornában is fel-feltűnt a 80-as évek vége felé. Ezt bolondították meg – non plus ultra – ugyanolyan kötött és színben harmonizáló fejpánttal. Pulcsifonalból összesodort fejpánt izzasztó tornához. Normáááális???

Gumizás – bezzeg a mi időnkben még nem tabletekkel meg okostelefonozással töltötték a gyerekek a 10 perces iskolai szüneteket. Minden lánynál volt egy összecsomózott, háromméteres bugyigumiszalag, mellyel gumiztunk. Hárman kellettünk a játékhoz, de ha csak ketten voltunk, harmadiknak megtette a suliudvar kukája is. Bokától nyakig zajlott a móka, egyes szinttől talán tízesig. Különböző figurákat találtunk ki – gumira ugrás, gumin átugrás, gumihoz nem érés -, s aki elrontotta, visszacsúszott egy szintet, s a másik játékos folytatta. A mai elkényelmesedett életünkből visszanézve rejtély, hogy tudtunk annyit ugrálni.  

Mit hagytunk ki? :)

(A cikk 2015. szeptember 30-án jelent meg.)

Vona-Szabó KrisztaVona-Szabó Kriszta

Hozzászólások