Gyerek voltam még, talán öt-hatéves, vékony és félénk kisfiú... A háromlábú széken ültem, kalapáltam a panglin - így hívták a suszterek asztalát-, gondosan próbáltam a rádlizott, árral előlyukasztott részekbe beverni az apró, hegyes faszegeket. Ma már tudom, hogy teljesen haszontalan volt a munkám, nagyapám mégis elhitette velem, hogy nélkülözhetetlen dolgot csinálok. Közben verseket tanított, katonadalokat énekeltünk, no meg mesélt Erdélyről, a múltról, régen meghalt őseinkről.
tovább