“ami ma érdekel”

Az igaz barátság lélektana a csillagokban (Felidéző)

Életünk során rengeteg embert sodor az utunkba a Sors, akik mind fontosak a személyiségfejlődésünk szempontjából. Azonban nagyon kevesen maradnak velünk hosszú évekig, évtizedekig. Akit mi választunk társunknak, azzal el tudjuk képzelni, hogy családot alapítunk, együtt öregszünk meg. De a jövőnk mégsem mindig a terv szerint alakul, van, amikor újratervezést igényelnek társas kapcsolataink. Ám biztonságérzetünknek szüksége van egy stabil pontra, akihez bármikor fordulhatunk.   tovább

Minden oké? Tényleg? És jó ez neked?

Lehet, hogy az egész írás erőltetettnek tűnik egyesek számára, s bevallom, én is így éreztem, mikor elsőre felületesen átfutottam. Aztán belegondoltam, milyen veszélyes tendencia, hogy sorvad el a szókincsünk, hogy egyre több a funkcionális analfabéta, hogy a gyerekeink tőszavakkal, rövidítésekkel, emojikkal, szlenggel kommunikálnak, hogy a média készre rágott anyagokat tálal elénk. Nincsenek vitaműsorok, nem láttatják a történéseket több oldalról, nem kényszerít semmi véleményalkotásra, magu... tovább

Kit szeretünk, hogyan és miért? Marilyn Monroe sem találta az Igazit! (Felidéző)

Nem megy mindenkinek könnyen, hogy megtalálja azt, akit szerethet. Hogyan szeretünk? Hogyan tudunk jól szeretni? Kit szerethetünk?   tovább

Túlzott "öntudat" kontra meghunyászkodás (Felidéző)

Gyakran tapasztalom a mikro- és makrokörnyezetemben, valamint különféle ügyintézés során, szolgáltatás igénybevétele kapcsán, iskolai és egyéb szituációkban: az emberek „öntudatosak” és kikérik maguknak ott, ahol egyáltalán semmi szükség nincs erre, azonban képtelenek kiállni magukért, a gyerekeikért, egy adott ügyért olyankor, amikor pont ezt kellene tenniük. tovább

Elegem van a mintaanyák, a bezzegbarátok, a tökéletes nők világából!

Elegem van a mintaanyák, a bezzegbarátok, a tökéletes nők világából! Igenis, néha van, hogy kiabálok a gyerekkel és nem hívták még rám a gyámügyet. Van, hogy megiszok egy pohár pincehideg bort ebéd után (hol is van a kávé?), úgy, hogy négy gyerekre vigyázok a medence mellett, vagy ne adj’ Isten ledőlök szundítani egyet hétvégén, míg a két gyerkőcömnek beteszek egy másfél órás dvd-t, vagy elmegyek este futni, míg ők trambulinoznak és apa a füvet nyírja. És nem fognak emiatt megfulladni, kezet ... tovább

Egyszeri nő, málhás szamár a neved! (Felidéző)

De! Van valami, amivel nem boldogulok. A csomagok. A szatyrok. A táskák. A kulturált cipekedés. A logisztika, az ésszerű pakolás. Megőrjít, felőröl, tönkretesz. tovább

Ki szokott füllenteni a gyerekének?

Mára rájöttem, hogy a szüleim nem voltak mindig őszinték velem, amolyan kegyes hazugságokkal próbálták megkönnyíteni az életem. Csak, hogy egyet említsek: még nagyon kicsi voltam, megnéztem egy filmet, aminek a végén meghalt egy kutya. Napokig sírtam utána, nem tudtam abbahagyni, persze a szüleim nyugtattak, hogy ez csak film, nem a valóság, de csak akkor hagytam abba a bömbölést, amikor azt mondták, hogy írtak neki levelet, a gazdája pedig válaszolt, hogy jól van.   tovább

7 jel, melyek megmutatják, hogy boldog kapcsolatban élsz (Felidéző)

Kezdetben még kielégítőek lehetnek a kis apróságok, amelyekkel meglepjük a másikat, vagy az éjszakai szerelmes üzenetcunamik, azonban a komolyabb kapcsolatokról az árulkodik, hogyan kezeljük egymást, hogyan viszonyulunk a másikhoz. Abigail Brenner pszichológus szerint a gondoskodás, a kedvesség, a támogatás, a bátorítás és az empátia a jó és szerető kapcsolatok kulcsa, ahol nincs helye a durvaságnak, féltékenységnek és a durva kritikának. tovább

Hosszú Katinka pályafutása a bizonyíték: nem mindig veled van a baj

Egy-egy sportoló méltán válik példaképpé, hiszen rengeteg lemondással jár az, hogy valakiből világszínvonalú játékos váljon. Azonban minden tiszteletem ellenére azok érdekelnek leginkább, akiknek a történetében volt egy kis csavar.  tovább

Requiem egy játékkutyáért

Talán nem is ez a legjobb szó. Igazából az a neve, hogy „Nagykutya”. Így. Egybeírva, nagybetűvel. (Hiába, már gyereknek is kreatív voltam.) Merthogy bizony, még gyerekként kaptam, pontosabban óvodásként. Utánaszámolva ez azt jelenti, hogy legalább negyed évszázada „él” velem. Nagyon halvány emlékeim vannak az idekerüléséről. Azt tudom, hogy egyforma magasak voltunk. (Igaz, ő ülve volt olyan magas, mint én, amikor melléálltam.) tovább