Tegnapelőtt egy barátunk megtért a Teremtőhöz. Szilveszterkor még együtt túráztunk. Akkor már tudtuk, hogy baj van, de annyira bíztunk benne, hogy ez leküzdhető! Abban, hogy bármi leküzdhető! Csak akarni kell… És bízni… Ő is azok közé tartozott, akiknek rövid földi létet szánt az Úr, de annál tartalmasabbat és értékesebbet. Olyan sokat kaptam, kaptunk tőle. Tartást, éleslátást, tűpontos megfogalmazásokat, humort, szerető kedvességet. Fájó a hiánya. Pedig még fel sem fogtuk igazán. Hálás vagyo... tovább

Folytatódik a sorozatunk. Mára hoztam még három férfitípusból egyet-egyet. Hódítsunk hát okosan!   tovább

De mindig vannak segítőink a bajban, s olyanok, akikkel örömeinket is megoszthatjuk. Ez a gyönyörű Márai-idézet kiválóan demonstrálja a mindennapi lét szeszélyességét, sokarcúságát. Ráadásul említést tesz a tűzoltókról, kiket ma ünnepelünk. tovább

Van egy különleges képességem: szinte minden gyerekkel pillanatok alatt megtalálom a közös hangot. Ami számomra igazi áldás, ugyanis imádom őket. Amennyire nem szeretem a felnőtteket általában (persze a család és a barátok kivétel), annyira nyitott vagyok az apróságok felé. A velük töltött idő, bár mindig leszív, más szempontból maximálisan feltölt. tovább

Nehéz lehet anyának lenni. Még nincs gyerekem, de már most tudom, hogy ha lesz, szeretném szabadon, lazán nevelni, szeretnék neki viszonylag nagy teret adni. Persze könnyű elképzelni, a valóság majd úgyis másképp alakul. A szülői lét olyasmi, mint a politika és a foci, mindenki tudja, mit kellene csinálni, mindenkinek van véleménye róla, legalábbis a nők körében. Vannak édesanyák, akik nem állnak be a sorba, nem akarnak megfelelni a társadalmi konvencióknak.   tovább

Az órák rendkívül oldott légkörben, meztelenül, gyakran dohányzást sem nélkülözve zajlottak. A nők testi-lelki-szellemi vezetőt láttak, sejtettek meg Madzsar Alice-ban, hiszen ezek a tornaórák hosszas beszélgetésekkel zárultak, ahol rendre előkerültek különféle tabutémák is, amelyeket konvenciómentes nyíltsággal lehetett megtárgyalni. tovább

Hogy kötelező-e ilyenkor boldognak lenni? Lehet-e előírásszerű és dátumpontosságú a mindent elöntő örömérzés? Természetesen nem, sőt az is lehet, hogy ez a teljes, olykor szélsőséges érzelmi palettán mozgó hónap egészen különös hangulatingadozásokat okoz. Mert, hogy a május tele van sokszor félelmetesnek tűnő forróságokkal és viharokkal, napsütéssel és komor árnyékokkal. Mégis, hogyan lehet az, hogy  ilyen energiáktól, érzelmektől, hangulatoktól duzzadó az Ígéret hava? tovább

A Jóisten ne verjen meg érte, amit írni fogok, de: egy ilyen rendezvény szörnyű, borzalmas, rettenetes, idegtépő, ócska, szánalmas, drága, és nekünk, szülőknek még 10 évet el is vesz az amúgy is stresszes életünkből. Mindig előkerül a helyi „mindenegyben” ripacs, aki ha kell, konferanszié, ha kell, Pepi bohóc a hároméves szülinapján, hétköznapokon meg az önkormányzatnál dolgozik udvarosként, iktatósként vagy a portán. tovább

Gyerek voltam még, talán öt-hatéves, vékony és félénk kisfiú... A háromlábú széken ültem, kalapáltam a panglin - így hívták a suszterek asztalát-, gondosan próbáltam a rádlizott, árral előlyukasztott részekbe beverni az apró, hegyes faszegeket.  Ma már tudom, hogy teljesen haszontalan volt a munkám, nagyapám mégis elhitette velem, hogy nélkülözhetetlen dolgot csinálok. Közben verseket tanított, katonadalokat énekeltünk, no meg mesélt Erdélyről, a múltról, régen meghalt őseinkről. tovább

Végigtáncoltuk a teljes félórás blokkot. Egy idő után már nem is esett szó a lépésekről, csak vitt minket a lendület. Táncoltunk, s időnként beszélgettünk. Elmesélte, hogy általános iskolás korától az egyetem végéig táncolt, de az államvizsgák miatt – még a kilencvenes években – abbahagyta, csak mostanában kezdte újra. Megmutatta, hogy nemrég új cipőt csináltatott, amiben már jól tud táncolni: mert ez enyhén hosszított szárú, s bele lehet tenni a lúdtalpbetétet is. tovább